Ha a 18. századi velencei zenei életre gondolunk, nem csupán Antonio Vivaldi, Benedetto (és Alessandro) Marcello, valamint Tomaso Albinoni neve jut rögtön az eszünkbe, hanem az a napfényes, önfeledt,...
Locatelli, aki Rómában rövid ideig vélhetőleg az élete utolsó éveiben járó Arcangelo Corelli tanítványa volt, és 1721-ben adta ki a mester hatása alatt és stílusában írt tizenkét concerto...
Egyszer volt, hol nem volt... Akár ilyen „mesésen” is kezdődhetne ez az ajánló, hiszen ma már teljességgel elképzelhetetlen, hogy volt egy olyan korszak a modern zene történelmében, amikor...
Ahogy haladunk visszafelé az időben, az atonlitástól és politonálistól a funkcionális zenén át az autentikus/plagális tónusokig, ha nem is a tényleges egyszerűség, mindenképp valamiféle...
„Mondd csak, Marcellus Wallace hogy néz ki?” Quentin Tarantino, Hollywood örökifjú (és minden bizonnyal őrült) fenegyereke már az 1992-es Kutyaszorítóban című filmjével is bizonyította...
Ugyan Edward Elgar mindenekelőtt az Enigma-variációkról, azon belül is a hátborzongatóan gyönyörű „Nimrod” tételről, valamint a Pomp & Circumstance indulókról híres, más, szimfonikus...
Ahányan voltunk, annyiféleképpen éltük meg a kilencvenes évek elejét, a puha diktatúra bukása utáni első, demokratikusan választott kormány regnálását. Azt az időszakot, mely alatt kiderült,...
Még a legtökéletesebb emberi alkotás sem vetekedhet az utódok létrehozásával, hiszen gyermekeinkben él tovább őseink csodálatos világa. Nincs az a mű, amely felérhetne akár egyetlen kisgyerek...
Sok minden fér a világzene fogalomhalmazába, mind műfajilag, mind minőségileg. Amit populárisan világzenének neveznek, általában túl cukros, se ide, se oda nem illő muzsika olyan fülek számára,...
Az ír-amerikai illetőségű House of Painnek igen nagy jelentőséget tulajdoníthatunk a hiphop műfajában. Igaz, a formáció csak három szólólemezt élt meg, ám ebből a második, Same As It...
„Különösek ezek a falak. Először gyűlölöd őket, később létezni sem tudsz nélkülük.” – Ellis Boyd „Red” ReddingIrigylésre méltó fickó ez a Frank Darabont. Nemcsak magyar gyökerei...
A legtöbb laikusnak Bartók zenéje, s különösképp egyetlen operája örökre megoldhatatlan rejtély marad. Sokan nem is próbálkoznak meghallgatásukkal, eleve megemészthetetlennek ítélik a...
A ’90-es évek egyik alapvető filmje A holló, már ami a könnyedebb, populáris kultúrát illeti, bár a legkevésbé sem könnyed darab. Ezzel a mozival kapcsolatban mindent meghatároz az, hogy...
Körülbelül egy éve jelent meg a boltokban a Nagy Sándor, a hódító (Alexander) című film zenéje. A televízió úgy reklámozta a filmzenealbumot, hogy „... megjelent Vangelis, a filmzene atyjának...
A Queen együttes önmagukról elnevezett bemutatkozó albuma egyike a tehetséget már teljes egészében mutató, összességében azonban még némileg kiforratlan, első nagy nyilvánosság előtti...
Michael Nyman valahol azt nyilatkozta, hogy a Gattacához írta a legjobb filmzenét. Ennek némileg ellentmondani látszik a tény, hogy a háromszoros Oscar-díjas A zongoralecke című film BAFTA-díjra...
