Főkép

Körülbelül egy éve jelent meg a boltokban a Nagy Sándor, a hódító (Alexander) című film zenéje. A televízió úgy reklámozta a filmzenealbumot, hogy „... megjelent Vangelis, a filmzene atyjának legújabb albuma. ...” Mielőtt rátérnénk a Szárnyas fejvadászra, néhány dolgot nem árt tisztázni. Biztosan nagyon sokan vannak, akik igazából azt sem tudják, mi az, hogy filmzene.

A filmzene, mint önálló műfaj 1959 óta létezik. Hangsúlyozom, mint ÖNÁLLÓ MŰFAJ. Természetesen azelőtt is volt a filmeknek zenéje, de mint önálló, külön művészeti ág, azóta létezik igazán. Ebben az évben írta meg ugyanis Rózsa Miklós a Ben-Hur című film zenéjét. Olyan mesterművet alkotott, ami nélkül ez a film ma már nem lenne az, ami. Vagyis: Rózsa Miklós a filmzene szülőatyja, ezt bátran ki lehet jelenteni.

De mi is az a filmzene? Valami, amivel a könnyűzene-rajongók nem tudnak mit kezdeni, a komolyzenét szeretők viszont egyenesen lenézik. Valahol a két stílus között van.

Tulajdonképpen a film kísérőzenéjéről van szó, amit a zeneszerző aláfestő muzsikaként komponál a képek alá. Angolul soundtrack-nek illetve score-nak szokták nevezni. Ez nagyon sokféle műfaj lehet: találkoztam már jazz-es hangzású filmzenékkel, könnyűzenei alapokon nyugvó muzsikával, de a legjobban mégis a szimfonikus alapú filmzenéket becsülöm. Ebből a sokféleségből ered a filmzene besorolhatatlansága: van olyan filmzene, ami vegytiszta komolyzene, van olyan, ami egy az egyben könnyűzene és van mindenféle más a kettő között, és azokon kívül.

Manapság a komolyzenére épülő filmzenéből van a legkevesebb, nagyon sok zeneszerző inkább csak szintetizátorral dolgozik, nem bíbelődik hangszereléssel és zenekarok vezénylésével. Az utolsók egyike, aki a klasszikus hangszeres zenét preferálta, Jerry Goldsmith volt, aki sajnálatos módon 2004 novemberében elhunyt. Rózsa Miklós volt a mestere. Nem sok képviselője maradt tehát ennek az ágnak, de az ismertebbek között ott van még például John Williams, Patrick Doyle, stb.

Vangelis is az a fajta zeneszerző, aki az „egyszerűbb” utat választotta: a szintetizátort. Ez nem feltétlenül lebecsülendő, természetesen az ilyen zeneszerzők között is vannak kiváló komponisták, akik gyönyörű melódiákat tudnak írni. Jelenleg talán a német származású Hans Zimmer a legnépszerűbb közülük.

Vangelis körülbelül annyi filmhez írt zenét, ahány ujj a két kezünkön van. Vagy még annyihoz sem. Ebből is látható, hogy a filmzene atyjának nevezni őt enyhén szólva is pofátlan túlzás. De erről persze nem ő tehet. Vangelis filmzenéi egytől-egyig fülbemászó dallamok, valószínűleg ennek köszönheti töretlen népszerűségét, csekélyke mennyiségű filmzenealbuma ellenére. Pontosan ez is vele a baj: jelen sorok írója számára Vangelis túlságosan populáris. Olyasmi, mint a komolyzenészek számára Richard Clayderman: nem fontos. Nincs benne semmi különleges.

A Szárnyas fejvadász zenéje tökéletes mintapéldája Vangelis munkáinak: végig szól a szintetizátor, lágy, dallamos a muzsika. Nem érezzük úgy, hogy egy kultusz sci-fi zenéjét halljuk. Nincsenek benne különösen idegborzoló részek, semmi extra, csak a lágy, hömpölygő szintizene. Mire a végére érünk, már el is felejtettük az egészet.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Main Titles
2. Blush Response
3. Wait for Me
4. Rachel`s Song
5. Love Theme from Blade Runner
6. One More Kiss, Dear
7. Blade Runner Blues
8. Memories of Green
9. Tales of the Future
10. Damask Rose
11. Blade Runner (End Title)
12. Tears in Rain

Kapcsolódó írások:

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Szárnyas fejvadász