FőképHa a 18. századi velencei zenei életre gondolunk, nem csupán Antonio Vivaldi, Benedetto (és Alessandro) Marcello, valamint Tomaso Albinoni neve jut rögtön az eszünkbe, hanem az a napfényes, önfeledt, többnyire hegedűre komponált muzsika is, ami a kor operáira, azoknak háromtételes olasz nyitányaira és mindenekelőtt a versenyművekre jellemző. A komolyabb és méltóságteljesebb, elsősorban egyházi kamarazene inkább a római stílussal és Arcangelo Corelli nevével társítható.  
Valószínűleg ez lehet az oka, hogy a zömében könnyedebb, táncosabb triószonátáit és concertóit egyenként 12 műből álló opusokba szedő Albinoniról viszonylag kevesen tudják, hogy komponált egyházi szonátákat is.
Ugyanakkor igaz az is, hogy az Op. 4 cím alatt, 1708-ban megjelent 6 sonate da chiesa voltaképp nem a zeneszerző szándékait tükröző gyűjtemény, hanem kalózkiadvány: az amszterdami Estienne Roger nyomdász akkoriban korszerűnek számító metszetekkel, kifejezetten haszonszerzés céljából készült válogatása a szerző műveiből.
 
Ez persze semmit nem von le a művek értékéből. A hegedűre, csellóra és orgonára írott darabok valójában nem teljesen követik a Corelli-féle hagyományokat, mivel gyors tételeikben könnyen felfedezhetők a stilizált táncok, némely futamuk pedig már-már öncélúan virtuóz (noha technikailag közel sem annyira bravúrosak, mint a versenyművek szólórészei), a hangulat mégis döntően templomi, merengésre, meditációra késztető.
Elég lehunyni a szemünket, és a csodás, finom dallamok hallatán rögtön egy díszes, arannyal és faragásokkal teli barokk templomban érezhetjük magunkat.
 
Noha az Opust alkotó hat egyházi szonáta közül öt moll hangnemű, a dallamok többnyire elegánsak, szinte énekelhetők, kerülik a kromatikát, és inkább visszafogottságukkal, mint virtuozitásukkal gyönyörködtetnek. Egyetlen kivételként talán az ötös számú szonáta záró tétele, egy háromnegyedes perpetuum mobile említhető, amely rendkívüli gyorsaságával és melodikai leleményességével emelkedik ki a többi szonáta-tétel közül.

Az 1711-ben, szintén Roger-nél megjelentetett 12 trattimenti (azaz „szórakoztató darab”) már ténylegesen Albinoni kezdeményezésére és válogatásában készült el.
Lévén, hogy az akkoriban egyre népszerűbbé váló concertók mintegy előjoggal élve használták a virtuóz dallamokat, a szonáták visszafogottabbak, hűvösen elegánsabbak, konzervatívabbak maradtak. Albinoni, aki eleve, még versenyműveiben is jobban kedvelte a megfontoltabb, lassabb, szebb megoldásokat, talán még szabadabban is adhatta önmagát, mint a kísérletezőbb concertókban.
 
A continuóban csembalóval kiegészülő cselló (eredetileg basszushegedű) és a hegedű párbeszéde ezekben a művekben is az Opus 4-hez hasonlóan – ám ez esetben valamivel kevésbé elvont – stilizált táncokat szólaltat meg.
A szonáták célja az elegáns, kifinomult gyönyörködtetés, és ugyan a művek befogadása a versenyművekénél elmélyültebb figyelmet igényel, a pompás dallamok és a nagyszerű, sokszor egészen bonyolult ellenpontot használó harmonizálás rengeteg élvezettel szolgálhat.
 
A két opus számbeli aránytalansága miatt a felvételeket nem az eredeti sorrendben, valamiféle hangnemi rendezőelv szerint hallhatjuk (amiről az önkényesen kiadott Opus 4 esetében voltaképp nem is beszélhetünk), hanem – egyfajta változatosságot biztosítva – az egyházi szonáták mindegyike két trattimento közé ékelődik.

A kiváló és virtuóz régizenei hegedűsként ismert Elizabeth Wallfisch vezette Locatelli Trio egyetlen pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy az operáiról és kantátáiról kevésbé híres Albinonit nem kizárólag concertói, hanem szonátái miatt is érdemes sokat hallgatni.
 
Előadók:
The Locatelli Trio
 
Elizabeth Wallfisch – hegedű
Richard Tunnicliffe – cselló
Paul Nicholson – csembaló (Op. 6), orgona (Op. 4)
 
A lemezen elhangzó művek listája:
6 Sonate da chiesa, Op. 4
12 Trattimenti armonici per camera, Op.6
 
CD 1
1-4. Sonata in C major, Op. 6, No. 1
5-8. Sonata in G Minor, Op. 4, No. 4
9-12. Sonata in B Flat Major, Op. 6, No. 3
13-16. Sonata in F Major, Op. 6, No. 5
17-20. Sonata in B Minor, Op. 4, No. 6
21-24. Sonata in G Major, Op. 6, No. 9
25-28. Sonata in C Minor, Op.6, No.10
29-32. Sonata in G Minor, Op. 4, No. 5
33-36. Sonata in D Major, Op. 6, No. 7
 
CD 2
1-4. Sonata in D Major, Op. 6, No. 2
5-8. Sonata in D Minor, Op.4, No. 1
9-12. Sonata in E Minor, Op. 6, No. 8
13-16. Sonata in A Major, Op. 6, No. 11
17-20. Sonata in E Minor, Op. 4, No. 2
21-24. Sonata in B Flat Major, Op. 6, No. 12
25-28. Sonata in D Minor, Op. 6, No. 4
29-32. Sonata in F Major, Op. 4, No. 3
33-36. Sonata in A Minor, Op. 6, No. 6