search icon


Címke: szépirodalom



Bak Róbert | 2019. 11. 18.

Olga Tokarczuk: Bizarr történetek

Egy olyan kisebb kiadó, mint amilyen a Vince, alighanem megfogta az Isten lábát azzal, hogy még a Nobel-díj kihirdetése előtt megjelentette Olga Tokarczuk rövidke elbeszélésgyűjteményét, a...

Scheirich Zsófia | 2019. 11. 18.

Kalapos Éva Veronika: F mint

Kalapos Éva Veronika az ifjúsági regények (D.A.C.-sorozat, a Massza és a Muszáj?!) után a felnőtteket célzó történetek területére lépett legutóbb megjelent könyvével, az F mint-tel. A...

Bak Róbert | 2019. 11. 15.

Lydia Davis: Az annyi, mint

Lydia Davis hosszú időn keresztül egyike volt azon kortárs amerikai íróknak, akik bár mind odahaza, mind szerte a világban kimondottan sikeresek és elismertek, ám magyarul mégsem jelent meg...

Bak Róbert | 2019. 11. 12.

Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes

Eddigi két kötete (a zömében 18. században játszódó A Végtelen-fjord prófétái és az erősen önéletrajzi botránykönyv, a Kalak) alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a norvég születésű...

Lipka Bori | 2019. 11. 12.

A jövő képzelet, alkotás: jobb világot alkotunk, igazságosabb társadalmat képzelünk el – Afonso Cruz interjú

A festő a mosogató alatt a legújabb, magyar fordításban megjelent könyved, de ez egyáltalán nem a legfrissebb műved. Te tudod, mi alapján döntik el, hogy mi jelenjen meg tőled magyarul?   Nem...

Gere Ágnes | 2019. 11. 09.

Tommy Orange: Sehonnai

„Amikor a fehérek jöttek és elvették, amit elvettek, azzal olyat sebet ejtettek, amely sosem gyógyult be.”   Az utóbbi időben annyit áradoztam a 21. Század Kiadóról, hogy ez talán kételkedésre...

Bak Róbert | 2019. 11. 09.

Roberto Bolaño: Vad nyomozók

„Gabriel García Márquez óta a legfontosabb latin-amerikai író.” – írja a San Francisco Chronicle. Komoly állítás, bár ha jobban belegondolunk, a nagy négyes – García Márquez, Vargas...

Szabó Dominik | 2019. 11. 06.

Rossz versek és 14 el nem beszélt történet

Volt egyszer egy Rossz versek című film. Csudajó, érzékeny és szórakoztató alkotás, tele szerethető pillanatokkal, amik megérintenek, egyenesen bevonnak magukba – ahogy azt Emese kolléga...

Bak Róbert | 2019. 11. 05.

Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy Krasznahorkai László a vaskosabb, asztalt beszakító művek (Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Háború és háború vagy akár a Báró Wenckheim...

Gere Ágnes | 2019. 11. 02.

Kováts Judit: Hazátlanok

A késmárki cipszer Hartmann Lili nem mindennapi lány. Tizenhét éves, mikor 1944-ben kimenekítik falujukból a többi németajkú gyermekkel együtt, elszakítva ezáltal őket a szüleiktől. A szlovákok...

Márton Rozália | 2019. 11. 01.

Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint

„Túl sok jelentés keveredik benne, ezért lehet zavaró” – mondja Kristóf, Péterfy Gergely regényhőse az elbeszélőnek, Karlnak, miközben azt a bizonyos szétlapult golyót ábrázoló fényképet...

Bak Róbert | 2019. 10. 29.

Michel Houellebecq: Szerotonin

Kicsit keserédes pillanat volt Michel Houellebecq legutóbbi művét, a Szerotonint befejezni. Keserű, mert ezzel gyakorlatilag az összes magyarul is megjelent Houellebecq-regényt olvastam, de édes...

Uzseka Norbert | 2019. 10. 28.

Molnár Krisztina Rita: Remélem, örülsz

Molnár Krisztina Rita több verseskötet és gyerekkönyv szerzője, s ez az első novellagyűjteménye. Egyik-másik írást már olvashattuk itt-ott, akár az ő szerzői facebook-oldalán is, s külön-külön...

Bak Róbert | 2019. 10. 25.

Knut Hamsun: Pán

Knut Hamsun már hosszú évek óta a célkeresztemben volt, egészen pontosan azóta, hogy elolvastam az egyik legikonikusabb alkotását, az Éhséget, ami a maga egzisztenciális keménységével, brutalitásával...

Bak Róbert | 2019. 10. 21.

Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk

Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak...

Bak Róbert | 2019. 10. 16.

Barnás Ferenc: Életünk végéig

Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában...