search icon


Cikkszerző: Galgóczi Tamás



Galgóczi Tamás | 2011. 12. 03.

Rejtő Jenő: A fehér folt

A fehér folt vitán felül az egyik kedvenc Rejtő könyvem (de az első ötben mindenképpen ott van), mivel remekül ötvözi mindazon erényeket, amiért kedvelem a fiatalon elhunyt szerző műveit....

Galgóczi Tamás | 2011. 12. 01.

John Grisham: Vallomás

Bizony már vagy nyolc éve, hogy utoljára Grisham könyvet vettem kézbe. Most, hogy újra lehetőségem adódott erre, közepes kíváncsisággal nyitottam ki a regényt, főként az érdekelt, mennyit...

Galgóczi Tamás | 2011. 12. 01.

Interjú: Tereza Boucková – 2011. november

A szerzőt második magyar nyelvű regényének megjelenése alkalmából az Alexandra Pódiumon kérdezgettük.   ekultura.hu: Hogyan lett író? Tereza Boučková: Úgy lettem író, hogy a régi rendszerben...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 29.

Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Ez már a harmadik, magyarul megjelenő műve a szerzőnek, de mindenféle okok miatt csak az első, ami a kezem közé került. Elolvastam, és kicsit gondban vagyok, mert nem tudom kinek is javasoljam...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 28.

Interjú: M. Nagy Miklós és Hobo – 2011. november

A beszélgetőpartnereinket Kerouac könyvének újrafordított, teljes változatának kiadása kapcsán kérdezgettük.   ekultura.hu: Amennyire sikerült utánajárnom, magyarul 1966-ban jelent meg...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 27.

Terry Pratchett: Vége a mesének

Minden a mesékkel kezdődik. Vagy legalábbis olyan történetekkel, amelyeket komoly felnőttek alapban valótlannak minősítenek, és esélyük sincs a Nobel-díjra. Olyanokkal, melyekben a hagyományok...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 25.

Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul

Pár évvel ezelőtt angolszász krimit volt divat kiadni, kis túlzással boldog-boldogtalan bepróbálkozott ezzel a piacon, s miközben ennek köszönhetően megjelent pár valóban klasszikus alapvetés,...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 23.

Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő

Az Agave logó alatt már a harmadik Simenon kötet látott napvilágot, de még nagyon messze vagyunk a teljességtől, bőven van még lefordításra, kiadásra váró Maigret történet.   Ez a mostani...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 21.

William King: Sárkányvadász

Most nézem, hogy négy éve írtam utoljára erről a könnyed fantasy sorozatról, s bizony kicsit aggódtam, hogy az eltelt idő alatt mennyit felejtettem a főszereplőkről, kalandjaikról és úgy...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 18.

The Kooks: Junk of the Heart (CD)

Ez már a harmadik lemeze a brit The Kooks zenekarnak, ami figyelembe véve, hogy 2004-ben alakultak, egyáltalán nem mondható észvesztő tempónak. Kicsit árnyalja a helyzetet, hogy az albumnak már...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 16.

Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Ez a kötet nem jelent meglepetést a hozzám hasonlóan elszánt Raymond Chandler rajongó számára, hiszen 1989-ben már megjelent az Európa akkor még létező Fekete könyvek sorozatában, ugyanezzel...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 14.

Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok

Ezt a regényt vártam már évek óta, de valamiért csak nem akaródzott egyik kiadónak sem újra megjelentetni, ami azért furcsa számomra, mert gyakorlatilag Sienkiewicz utolsó nagyregényéről...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 11.

Ian Watson: Inkvizítor

Ha jól számolom, akkor ez már a negyedik magyar nyelvű kiadása az 1943-ban született Ian Watson túlzás nélkül kultikussá patinásodott trilógianyitó regényének. Az első megjelenés 1992-ben...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 09.

Bernard Cornwell: Sharpe Waterlooja

Miközben örvendezem a szabályos időközönként érkező magyar kiadású Sharpe regényeknek, kicsit bánatos is vagyok, hiszen már csak két kötet, és végére érünk ennek a remek, a napóleoni...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 07.

Rju Ungjong: A Silla királyság ékköve 1.

Felütésnek egy kis személyes emlék. Szüleimtől, testvéremtől egészséges távolságra élek, ezért telefonon tartjuk a kapcsolatot. Általában a munkanap végén, hazaérkezéskor tárcsáztam,...

Galgóczi Tamás | 2011. 11. 05.

Dmitry Glukhovsky: Metró 2034

Második magyar nyelvű könyvének megjelenése kapcsán Budapestre látogatott Dmitry Glukhovsky, s ez többek között azért is örvendetes, mert végre kiderült, miért nem a nálunk megszokott formában...