FőképAz 1950. február 21-én Håkan Nesser pedagógusként kezdte kenyérkereső pályáját, és szabadidejében regényeket írt. Első műve 1988-ban jelent meg (Koreografen), de csak tíz év múlva vált főállású íróvá. Közben persze megjelent még pár könyve, melyek közül magyarul most a másodikat vehetjük kézbe, ami egyúttal a szerző Van Veeteren sorozatának nyitódarabja is. A sorozatról annyit kell tudni, hogy a képzeletbeli Maardam városka rendőrfelügyelőjének eseteiről szól. Bár a város nevét ismerjük, az ország fura módon rejtve marad a történetekben. Az biztos, hogy a szereplők többsége holland nevet visel. Ilyen például a főszereplő Van Veeteren is, aki sejtésem szerint megbecsült tagja lesz majd a nemzetközi nyomozói panteonnak.

Leginkább a franciák üdvöskéjére, Maigret felügyelőre hasonlít, de Van Veeteren saját munkamódszerrel bír - ami leginkább a tapasztalataira épülő megérzéseken alapul. De ez alatt nem Miss Marple emberismeretét értem, hanem valami egészen mást. Hősünk így magyarázza módszerét:
„- Tudod, Münster, a dolgok összefüggnek egymással… léteznek bizonyos törvényszerűségek és bizonyos minták. E minták között úszkálunk, mozgunk, gondolkodunk, e törvényszerűségek szerint élünk. Olyan finom apróságok ezek, amelyeket nehéz felfedezni, de oda kell figyelnünk rájuk, meg kell keresnünk őket könnyű kézzel, finoman, hogy megtaláljuk az utat. Tudod, mi az a determináns?
- A determináns?
- Igen.
- Fogalmam sincs - felelte Münster.
- Nekem se - mondta Van Veeteren. - De ennek nyomán járok. Ez vezet minket, ez a mindent összefogó princípium, Münster…. Ez az, ami előrevisz, ami cselekvésre késztet, választásokra…”
Egy szóval sem állítom, hogy teljesen világos, de működik.

Rendőrségről lévén szó, nem egyszemélyes kommandóként füleli le a rosszfiúkat, hanem csapatjátékosként, jobban mondva csapatkapitányként mozgatja embereit. És bár nem találkozunk oly mérvű rendőri módszerismertetéssel, mint mondjuk Ed McBain könyveiben, azért a többiek háttérmunkája fontos eleme a sikernek, az igazság kiderítésének, és a tettes kézre kerítésének. Ígéretes kezdés, melyben jó, bár nem túl bonyolult a történet, érdekesek a karakterek, hitelesnek tűnik a háttér, de azért az fura, hogy itt még CD helyett kazettát tesznek a lejátszóba. Persze ha figyelembe vesszük, hogy eredetileg 1993-ban jelent meg, már nem is olyan meglepő...