search icon


Cikkszerző: Galgóczi Tamás



Galgóczi Tamás | 2013. 01. 02.

Zséda: 2013 Utazz velem!

Ez a könyvecske naptárnál több, de kalendáriumnál kevesebb. Nyilvánvalóan nem azok forgatják majd haszonnal, akik számára gondot okoz a havi csekkek befizetése, bár ebben azért nem vagyok...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 30.

P. G. Wodehouse: Ürgék, szivarok és pasasok

Ha egy kis szerencsém lesz, akkor mielőtt meghalok, magyarul olvashatom Wodehouse összes művét. Ez nem lenne rossz, mivel évtizedek óta rajongója vagyok prózájának, véleményem szerint csak...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 28.

Kristina Ohlsson: Mostohák

Minden alkalommal, amikor olyan szerző műve kerül a kezembe, akivel korábban még nem „találkoztam”, különösen ha az első könyvéről van szó, kíváncsisággal elegy izgalom lesz úrrá...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 23.

Agatha Christie: Poirot nyomoz

Újabb példa a honi könyvkiadás ciklikusságára: a rendszerváltás óta ez a könyv már több alkalommal megjelent magyarul, első ízben 1991-ben - más kiadónál, más címen és más fordításban....

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 19.

Dan Wells: Partials – Részben ember

Nem tudom, ki mire emlékszik, de nekem úgy rémlik, a múlt század ’80-as éveiben volt divat az apokalipszis utáni világ, amikor tucatjával készültek a kis költségvetésű mozik a túlélő...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 15.

Clive Barker: Korbács

Ha igazán borzongató olvasnivalóra vágyom, számomra Barker az egyedüli lehetséges választás. King túlságosan gyakran szószátyár, Koontz inkább thrillert ír, a manapság kapható egyéb...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 13.

Goscinny – Uderzo: Asterix és a Normannok

Jelen történet esetében kezdetben vala a képregény, aztán az egész estés mozifilm. Ez utóbbi elnyerte a tetszésemet a bemutató idején, bár már akkor sem értettem, miért érzik úgy a forgatókönyvírók...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 10.

Interjú: Szarka Gyula – 2012. november

2012. október végén jelent meg a Ghymes legújabb stúdiólemeze, 30 fényév címmel. Ez alkalomból Galgóczi Tamás az együttes egyik alapítójával, Szarka Gyulával beszélgetett múltról, jövőről...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 05.

Roger Lécureux - Raymond Poivet: A reménység úttörői 2.

A retró ismét belopakodott az életembe, vagy helyesebb lenne old school hangulatot mondanom? Nem tudom, és tulajdonképpen teljesen mindegy, hiszen nagy valószínűséggel a mai fiataloknak (sajnos)...

Galgóczi Tamás | 2012. 12. 01.

Отава ё: Жили-были (CD)

Minden az alábbi videóval kezdődött, ami egy world music toplista első helyén szerepelt, és ez a tény, mármint a helyezés, olyan hatással volt rám, mint huszárlóra a trombitaszó. Természetesen...

Galgóczi Tamás | 2012. 11. 26.

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei – Prokofjev: Klasszikus szimfónia (CD)

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra ez a kiállítás az Emerson Lake & Palmer trió feldolgozásával kezdődött, aminek különlegessége, hogy eleve koncertfelvételként ismert, s bár...

Galgóczi Tamás | 2012. 11. 21.

Anthony Horowitz: A selyemház titka

Tisztában vagyok vele, hogy Sherlock Holmes alakja sosem megy ki a divatból, köszönhetően doktor Watson beszámolóinak, amelyek megörökítették mindazon kalandokat, melyek a világ egyik legismertebb...

Galgóczi Tamás | 2012. 11. 19.

Don Winslow: A gandzsa urai

A Barbár állatok (mások kiadásban már Vadállatok címen fut) sokkoló erejű írás a maga nemében, köszönhetően minimalista stílusának és véres történetének. Álmomban sem gondoltam...

Galgóczi Tamás | 2012. 11. 16.

Nathan Long: Vérben edzett

Vártam már ezt a könyvet, mert miként az előző résznél említettem, üdítő változatosságot jelent napjaink divatvámpír (leírtam, jólesett) áradatában. Persze ettől még biztosan elkerülöm,...

Galgóczi Tamás | 2012. 11. 14.

Sven Nordqvist: Findusz elköltözik

Meglehetősen régen volt a kezemben Findusz album, úgyhogy éppen ideje volt az ismeretség felújításának, illetve pont jókor érkezett a történet, mert amikor leültem, hogy na most akkor az...

Galgóczi Tamás | 2012. 11. 12.

Fred Vargas: Talpra, halottak!

Kérem szépen ez történik, amikor a bölcsészek pihenésként krimit írnak. Feltételezésem szerint ők még akkor is értelmiségiként szemlélik a világot, ha „szakmájuktól” messze eső...