Interjú: Lőrincz L. László – 2013. június

Az első, mérete okán XL-változatnak becézett Galaktikában egy Lőrincz L. László kisregény olvasható. Ez alkalomból beszélgettünk a szerzővel.

 

Most jelent meg kisregénye a Galaktika XL magazinban. Ez nem csak azért meglepő, mert nem önálló regényben látott napvilágot, hanem azért is – legalábbis számomra – mert nem krimi. Mesélne arról, miért pont itt és miért pont ez az írás?

 

Ez nem valami nagyon új tőlem, mert valamikor úgy kezdtem, hogy science-fiction-öket írtam, két könyvet és egy halomra való novellát annak idején a Galaktikába, a mai Galaktika ősébe, valamikor a hetvenes-nyolcvanas években. Úgy gondoltam, kis újgyakorlatként egy-két novellával ismét megpróbálkozom. Na most tulajdonképpen ez egy regénynek az első fele, de nem összefüggő regény, hanem van egy kis kerettörténete, azon belül pedig hosszabb elbeszélések lesznek benne. Most megjelent ezekből három, és valószínűleg három lesz még. Majd azok is megjelennek, feltehetően ugyanebben az XL-ben, és esetleg utána majd könyvben is megjelenik. Úgyhogy ez nem új dolog részemről, egy régi szerelemnek – ha úgy tetszik – a felélesztése.

 

Nemrég egy új sorozatba kezdett (Báthory Orsi történetei). Hogy érzi, hány könyv, hány kaland, esetleg hány új hős van még Önben?

 

Új hős már nincsen, Báthory Orsi szerintem az utolsó az életemben. Úgy gondoltam, hogy meg kell próbálkozni egy másik hőssel, nem csak a Leslie L. Lawrence-el, hanem egy női hőssel. Már több könyvet írtam, amiben női főszereplő volt, tehát van már bizonyos gyakorlatom benne, azon kívül nagyon sokszor korholtak az olvasóim, hogy mindig csak férfiak játsszák a főszerepet, milyen lenne egy nő, hát most lett egy nő. A másik pedig, hogy miért nem kapcsolódik valamilyen módon Magyarországhoz, a magyar kultúrához. Én igazából nem nagyon szerettem volna, sok ok miatt, többek között azért is, mert elsősorban kelettel foglalkozom, keleti országokról írok. Sokkal többen és sokkal jobban írnak nálam Magyarországról, de most mégis úgy gondoltam, szintén olvasói kérésre, kicsit közelebb hozom Magyarországhoz a főhőst és magukat a könyveket is. Remélem sikerülni fog.

 

Gyakran figyelembe veszi az olvasói kéréseket?

Nagyon gyakran. Szerintem azért vannak az író-olvasó találkozók, hogy az ember találkozzon az olvasókkal, és ha ott jó ötletet kap, akkor írja meg. Véleményem szerint az irodalom egy része az alkalmazott művészet, amely arról szól, hogy szeretnénk örömet szerezni az olvasóinknak, szeretnénk szórakoztatni őket. Namost ők tudják a legjobban, min szórakoznak, az írónak ilyenkor picit az igények elé kell mennie és meg kell próbálnia, hogy ő is meg legyen elégedve a művel, amit írt, meg az olvasó is.

 

Lőrincz L. László neve nem csak íróként, de utazóként is ismert: hihetetlen kalandokat élt át a világ több sarkán, jó néhányszor életveszélyes helyzetekbe keveredett. Nem gondolt még arra, hogy ír egy könyvet az átélt kalandjairól?

 

Nem gondoltam, őszintén szólva, bár ezzel kapcsolatban is elhangzottak igények az olvasók részéről. Úgy vagyok ezekkel, hogy ami számomra érdekes meg izgalmas volt, az nem biztos, hogy itt, Magyarországon is érdekes és izgalmas. Emlékszem gyerekkoromból, amikor még iskolába jártam, mentünk az úton, és valaki jégre lépett és hasra esett közülünk. Hónapokig azon röhögtünk, hogy az illető mekkorát esett. De amikor ezt másnak elmeséltük, aki nem volt ott, az nem nevetett, mert mi vicces van abban, hogy valaki elesett – felkelt és kész. Szóval annak izgalmas aki ott volt, annak jópofa, de nem biztos, hogy ez átjön, tehát az olvasó is örül neki. Ez nehéz dolog, ha lesz ilyen, majd kiválogatom, hogy milyen kalandok, vagy milyen események azok, amiket érdemes másokkal is megosztanom.

 

Számon tartja, hány regénye jelent már meg a legelső óta?

 

Mondhatnám kicsit nagyképűen, hogy nem tartom számon, de nem erről van szó, hanem bonyolultabb a dolog, mert írtam tudományos könyveket, ismeretterjesztő műveket, mesekönyveket, tehát ha a darabszámot nézzük az mást ad ki. Az igazán szépirodalmi mű olyan hetven lehet.

 

Hogy látja, húsz év alatt megváltoztak az olvasói szokások?

 

Nem tudom a szokások mennyire változtak, az kétségtelen, hogy jóval kevesebb az olvasó. Ez több mindennek köszönhető idézőjelben. Nagyon sokat írnak erről az újságok, úgyhogy nem feltétlenül fontos, hogy én felsoroljam őket. Változik a világ, hétszáz évvel ezelőtt az emberek még nem tudtak olvasni, a nemesek sem. Csak a könyvnyomtatás feltalálása után alakult ki az olvasók rétege. Most egy más világ van, másik forradalom zajlik a kommunikációban, lehet, hogy a nyomtatott könyvnek nem lesz akkora sikere vagy keresettsége, de úgy gondolom, hogy a jó, izgalmas történetekre mindig igény lesz. Ha másként nem, akkor majd egymásnak mesélünk élőszóban, muzsikával.

 

Hogy látja a mai magyar szórakoztató irodalom helyzetét? Hiszen amikor elkezdte a pályáját, ez teljesen más volt, mint amilyen manapság.

 

Általában összefügg a könyv általános helyzetével. A szórakoztató irodalom mennyiségében csökkent, de úgy veszem észre egyébként, hogy az olvasói érdeklődés inkább a szórakoztató irodalom felé terelődik. Tényleg nem szeretnék erről beszélni, mert akkor azt mondják, hogy most leszólom az irodalom másik részét, amelyik nem feltétlenül olyan, amilyet mondjuk én írok, vagy amilyet mi bestseller írók írunk. Az emberek manapság fáradtabbak, többet dolgoznak, kevesebb az idő, ezért a szélesen hömpölygő regényfolyamokra ma már talán nincs akkora igény. Azért az olvasás még megmarad egy darabig.

 

Annak idején, mint kutató vált ismertté. Gondolt már arra, hogy miként alakult volna az élete, ha megmarad a tudományos pályán?

 

Gondoltam. Egyszer még, a megboldogult Kucka Péterrel beszélgettem és ő is megkérdezte, hogy vajon mi lennék, ha nem kezdtem volna el írni. Azt mondtam nagyon szerényen, hogy ha nem ismerlek meg téged, akkor most egy egyszerű Kossuth-díjas akadémikus lenne belőlem.

 

Tartja-e még azt a jó szokását, hogy nem használ számítógépet, és a jó öreg Erika írógépen írja a regényeit?

 

Természetesen. Van három darab Erika írógépem, azokon dolgozom. Most már egyre nehezebben, mert egyre kevesebb az írógép javító, egyre kevesebb az írógépszalag, úgyhogy bizonyos szempontból nehezebb a dolgom, és gondoltam is rá, hogy lassan áttérek a számítógépre. De egyelőre működik a dolog, és amíg működik, addig hagyni kell.

 

Min dolgozik jelenleg, vagy mik a következő tervei?

 

Jelenleg egy Leslie L. Lawrence könyvön dolgozom, ami egy kolostori történet lesz és az a címe, hogy a Szitáló fehér por kolostora. Ez a karácsonyi könyvvásárra jelenik meg majd november közepe táján.

 

Köszönöm a beszélgetést.

 

Köszönöm én is.