Emlékszünk még a honfoglaló ősapánk, Árpád, akarom mondani, Franco Nero által alakított, koporsót cipelő revolverhősre, Djangóra? Na jó, segítek kicsit!Akkoriban a Django a második westernfeldolgozása...
Régóta nem hallgatok már meg „mindenféle metalt”. Lázadó korszakomból fennmaradt néhány zenekar, és ugyan időnként csapódik is hozzájuk pár (aminek a nagy részéről itt írok is valamit),...
Ez idáig nem nagyon hallgattam a finn The 69 Eyes nevű, gótikusnak besorolt (bár érzésem szerint szélesebb rétegnek is élvezetes zenét játszó) bandát, de most épp lehetőségem adódott meghallgatni...
Kezdjük az egészet talán ott, hogy Bőthe Csaba nemcsak a nagyvilágba beszélő, de semmilyen igazi eredményt felmutatni nem tudó ember. Nem az a típus, aki azért ír könyvet, mert ő bizony művész,...
A német szerzőpáros – akik, minő meglepetés, egy házaspár – úgy gondolta, hogy írnak egy útikönyvet. Na de hát azokból amúgy is van már rengeteg fajta, úgyhogy most valami másfélét...
Két éve nagy visszhangot váltott ki, hogy a már kifutottnak hitt, de egykoron igenis hatalmas akciósztárok összeálltak néhány, szintén kiöregedő (de azért náluk még fiatalabb) társukkal,...
Napjainkban szerencsére még a nagy stúdiók is készítenek olyan filmeket, melyek túlmutatnak az egyszerű effektparádék csak moziban és csak egyszer élvezhető szintjén, olyan filmeket, melyek...
Azt gondolom, Tarr Béla korunk egyik legnagyobb filmese. És direkt nem használom itt a „magyar” jelzőt, több okból kifolyólag sem. Az első, hogy magyar születése ellenére filmjei szoros...
A halál arcába néztem, és fülemmel befogadtam fájdalmas, sötét és hátborzongató közelségét, ahogy a gitár mellé a ritmikus dob és a speciális effektek kavalkádja kapcsolódott a transz-szerű...
Nagyapám fegyvert rejteget. Nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok a cím alapján. Gondoltam, családregényről, esetleg családtörténeti dokumentációról lehet itt szó, mely olykor-olykor...
Az az igazság, hogy egyre nagyobb bajban vagyok. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért, mert itt a most-már-nem-is-annyira-új magyar fantasyképregény-sorozat 3. kötete, és nem tudok róla mit...
Elillanó szavakkal próbálom papírra vetni a Dudás Győző képesnovella-gyűjteménye után maradt ízeket, színeket, illatokat, képeket, de legfőképpen érzéseket. Hiszen Győzőt már ismerjük....
Angyal és ördög. Férfi és nő. Két lény, kik egymás tökéletes ellentétei. Mást és mást akarnak.Kontrasztok.Erős tusvonások, gyengéd olajszínek.Elevenség és teljes nyugalom.Melankólia.Fakó...
A Charax-sorozat 3. kötete több téren is változást hozott az eddigi füzetekhez képest. Az első, talán legfontosabb, hogy Spuri ezúttal csak íróként vett részt a készítésben, a rajzokat...
Kicsit nehéz a Special Providence zenéjéről beszélni, egy nagyon egyszerű okból kifolyólag: ez a zene szavakba nem foglalható érzések tökéletesen összerakott összessége. Amikor korábban...
Rossz hírrel kell kezdenem az ismertetőt: a Charax második része minőségileg igencsak elmarad az elsőtől, ami Spurit is alaposan lelombozta, de nem volt mit tenni, szorította a határidő. Így...
