The 69 Eyes: X (CD)

Ez idáig nem nagyon hallgattam a finn The 69 Eyes nevű, gótikusnak besorolt (bár érzésem szerint szélesebb rétegnek is élvezetes zenét játszó) bandát, de most épp lehetőségem adódott meghallgatni az X című új albumukat. Gondoltam, teszek egy próbát. Nem nagyon szeretem magam előre beleásni a zenekarokba, inkább csak meghallgatom mit tudnak, aztán elválik, érdemes-e velük foglalkozni. Így hát először meglepődve konstatáltam, hogy itt bizony nem fogok nagy visításokat és magasan szárnyaló hangokat hallani az énekes, Jyrki69 torkából, épp ellenkezőleg, annyira mély és öblös hangok szakadnak ki onnan, hogy néha tényleg úgy érzem, mintha a basszusgitár fölösleges lenne. Na jó, ez nyilván nem így van, és a banda sem erre törekszik, de azért igencsak meglepő, hogy abban a műfajban, ahol többnyire a bariton, de legfőképpen a tenor hangfekvés uralkodik, bejön egy fickó, akinek totálisan ellenkező hangja van. És a legmeglepőbb, hogy ez nem csak működik, de iszonyatosan jó is.

Elsőre nem is az egész fogott meg, hanem egyetlen egymondatnyi rész a „Love Runs Away”-ből, ami épp elég volt arra, hogy a dal a hihetetlenül elkapott vokálhajlítással annyira megfogjon, hogy az egészet többször is végighallgassam. Persze aztán csak leesett, hogy az egész kicsit olyan „a külső megfog, a belső megtart” jellegű dolog, mert a remek ritmus, a dinamizmus, a hangzás telítettsége miatt az egész dal jó. Úgyhogy beragadtam, és valahogy nem is nagyon akartam szabadulni az első daltól. Végül nagy nehezen továbbléptem, és persze a következő számban, a „Tonight”-ban megint egy mondat fogott meg, és csak utólag jöttem rá, hogy a kicsit nyers dal valójában mennyire jó. Slussz, két nap alatt két számot bírtam meghallgatni. Nem egy gyors módszer, de legalább élvezetes.

Ezek után már kicsit kezdtem óvatosabb lenni, meg aztán kezdtem hozzászokni a banda stílusához is, úgyhogy 1-2 számot egész gyorsan letudtam (nem azért, mert nem voltak annyira jók, csak a szinte slágeres kezdődalok után a „Black” nem ütött akkorát, az „If You Love Me Morning After” pedig épp nem a hangulatomhoz illő lassabb, kicsit vontatottabb dal volt), a „Red” viszont megint megakasztott. Ez ugyan nem egy mondattal, inkább a lassú kezdéssel, ami alatt színtisztán szól az öblös basszus ének, majd a refrén keménységével és gyorsaságával ügyesen odavág minket. És persze amikor nagy nehezen ezen a szerzeményen is átverekedtem magam, akkor jött az „I Love The Darkness in You”, ami ismételten elég slágeres dal. Pontosan van felépítve és a lassú, nyugalmasnak ható kezdéstől egyenletesen halad a pörgős, rendkívül telt refrén felé, miközben jó néhány meglepetést is tartogat. Persze, hogy ezt is jó párszor meghallgattam, mielőtt folytattam az albumot (de legalább már a hatodik dalt is sikerült úgy a harmadik nap végére mélyen magamba szívnom).

Aztán maradt még a fiúknak a tarsolyában lassú dal is – „Borderline” – meg amolyan diszkós-klubos egyszerűbb, de megint csak hangzatos dalocska is – „I`m Ready” –, amiben a refrénben megszólaló női vokál elég frissítő és az egyszerűbb, de néhol bekeményedő, gitárszólós hangzás nagyon is adja magát. A két utolsó dal, az „I Know What You Did Last Summer” és a „When a Love Comes To an End” szintén nem rossz szerzemények, de a négy szuper jó dal mellett már nem nagyon rúgnak labdába. Ezek inkább már amolyan „utolsó” dalok, amik akkor fognak tetszeni, miután mindent rongyosra hallgattunk, de ezek még kimaradtak.

De mindegy is, én tökéletesen meg voltam elégedve ezzel a koronggal, jó kis dallamos, néhol könnyed, máshol kicsit keményebb album lett, ami bőven jó arra, hogy megfogjon egy új hallgatót, de szerintem a régieknek sem lesz csalódás. Ha valaki az utolsó, Back in Blood után kicsit megijedt volna, hogy a zenekar nem fog visszatérni a mély hangzáshoz, az nyugodtan vegye meg ezt az új albumot, mert nem fogja megbánni.

Az együttes tagjai:
Timo Timo - gitár
Archzie - basszusgitár
Jyrki69 - ének
Bazie - szólógitár
Jussi69 - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Love Runs Away
2. Tonight
3. Black
4. If You Love Me Morning After
5. Red
6. I Love the Darkness in You
7. Borderline
8. I`m Ready
9. I Know What You Did Last Summer
10. When A Love Comes To An End

Diszkográfia:
Bump ’n’ Grind (1992)
Motor City Resurrection (1994)
Savage Garden (1995)
Wrap Your Troubles in Dreams (1997)
Wasting The Dawn (1999)
Blessed Be (2000)
Paris Kills (2002)
Helsinki Vampires (2003) DVD
Framed In Blood - The Very Blessed of the 69 Eyes (2003) válogatás
Devils (2004)
Angels (2007)
Back In Blood (2009)
X (2012)