FőképAzt gondolom, Tarr Béla korunk egyik legnagyobb filmese. És direkt nem használom itt a „magyar” jelzőt, több okból kifolyólag sem. Az első, hogy magyar születése ellenére filmjei szoros kapcsolatban állnak a külföldi színészekkel, szakemberekkel, producerekkel. Másrészről, és ez talán még fontosabb, Tarr világszinten elismert filmkészítő. Művei többrétegű gondolatvilágához pontosan illik szakmai tudása, filmjeiben nincs egy felesleges jelenet, egy szükségtelenül hivalkodó kameraállás, vagy felesleges sallang sem. És még túlzottan bonyolult nyelven sem beszél, bár egyszerű emberként nem biztos, hogy mindig minden világos, amit épp el akar mondani, vagy épp azt nem tudjuk, hogy miként is fogta meg az adott mondanivalót olyan nagyszerűen.

Kővári Orsolya viszont pontosan tudja, mit miért csinál Tarr. Miért azokat a karaktereket jeleníti meg az adott jelenetben, és azoknak mi is a szerepük a történet és a mondanivaló egészével kapcsolatban, ráadásul a kötet szerzője mindezt a filmes egész életművét átlátva világítja meg. Mert Kővári Orsolya szakmai tudásával kapcsolatban egy pillanatig sem lehet kétségünk. A könyv pontosan mutat rá azokra a kulcsjelenetekre, mondanivalókra, meglátásokra, amik által Tarr filmjeit értelmezni tudjuk. Tulajdonképpen nemcsak filmek jelennek meg a szemünk előtt, nemcsak a hetedik művészet fontos alkotásainak rövid, de rendkívül lényeglátó elemzéseit olvashatjuk, hanem Tarr Béla gondolatainak világába is betekintést nyerünk.

Természetesen Tarr Béla nehezen helyezhető el Krasznahorkai nélkül, ezért az írónő sem próbálkozik elválasztani az irodalmárt a filmestől, és a kötetben nem mulasztja el megfigyelni a két művész kapcsolatát, műveik egymásra hatását. Aki szereti Tarr filmjeinek melankolikus, búskomor hangulatát, az tökéletesen megtalálja majd ezt az érzést a kötetben is. Olyan pontos lenyomatot kapunk a filmek mondanivalójáról, szimbólumrendszeréről, képi világuk kulcsmozzanatairól, hogy ugyanaz az az érzés fog el bennünket, mintha az adott filmet néznénk.

Még ha a szerző helyenként el is ugrik a témától, úgy érzem, összeszedett és valóban hozzáértő által írt műről van szó. Arról a külön élményről és valóban teljességre való törekedésről már nem is szólva, hogy Kővári Orsolya nem feledkezik meg a kisebb művekről, a kevésbé ismertekről vagy épp az elveszetteknek hittekről sem.

Jelen esetben talán könnyebb helyzetben vannak azok, akik most ismerkednek Tarr Béla filmjeivel, mert ha ők kezükbe veszik ezt a monográfiát és a filmeket sorban kezdik el nézni, akkor igencsak gazdag élményben lehet részük. És én ezt javaslom mindenkinek, aki érdeklődik a film vagy az emberiséggel komolyabban foglalkozó alkotások iránt. Mert ugyan vagy a filmeket nézzük időrendben visszafelé, vagy a könyvet olvassuk hátulról előre, biztosan különlegessé válnak számunkra a művek. És természetesen a lezárt életművet bemutató, első Tarr-monográfia is.

Zárszóként csak szeretném megköszönni Tarr Bélának, hogy létezik, alkotott és sötét „mesélőként” mutatott rá az emberiség hibáira. És Kővári Orsolyának, hogy segítségével még mélyebben merülhetünk el ennek a zseninek az életművében.