FőképA halál arcába néztem, és fülemmel befogadtam fájdalmas, sötét és hátborzongató közelségét, ahogy a gitár mellé a ritmikus dob és a speciális effektek kavalkádja kapcsolódott a transz-szerű hangtömegben. A dallam elringatott, a díszítések pedig elmélyítették utazásom végsőnek tűnő perceit, ahogy egyre mélyebben merültem el az arcból rám meredő szemekbe, és szinte szíven szúrt a hirtelen megkeményedő dallam, melyet a basszus mély zengései felgyorsulásra is kényszerítettek, míg végül a pszichedelikus hangkavalkád egy fájdalmasan hosszú, idegeket tépő sípoló hangba csapott át. Efféle gondolatok juthatnak eszünkbe, amikor a legújabb Glowsun-album, az Eternal Season nyitódalát, a „Death’s Face”-t hallgatjuk. És akkor még szinte bele sem kezdtünk az album meghallgatásába!

Az Eternal Season a második albuma a háromtagú, észak-francia székhelyű stoner metal csapatnak, akiknek a története 1997-ig nyúlik vissza, de első EP-jük megjelenéséig ekkor még nyolc évet kellett várni (persze nem kevés tagcserét követően). És itt még csak EP-ről beszélünk, merthogy első teljes albumuk, a The Sundering csak 2008-ban jelent meg. A 2011-es évben egy különleges, mindössze 500 példányban kiadott lemezt hoztak össze, melyen három dalt ők, kettőt pedig az Electric Moon játszott fel. Egyébként mindhárom szerzeményük megtalálható új lemezükön is (az egyik épp a már említett „Death’s Face”), kiegészítve még hat másikkal is. A zenekar a kemény zúzást ötvözi az elvarázsoló pszichedelikus dallamokkal és ritmusokkal, főként instrumentális dalaikat pedig néhol díszítik csak énekkel.

Na de vissza az új lemezhez! Ha már a nyitó szám is ilyen hatást vált ki az emberből, akkor vajon mit várhatunk a többitől? Hogy gyorsan meg is válaszoljam a kérdést, nagyjából ugyanezt. Mert a soron következő dal, a „Dragonwitch” iszonyatosan erős képeket tud varázsolni az ember lelki szemei elé. Kristálytisztán látom magam előtt a boszorkány bódító főzetekkel teli, varázsigéket tartalmazó könyvekkel telezsúfolt szobáját, ahol a mágia újabb és újabb mélységeibe merül el, hogy átkozzon vagy áldjon, tejet apasszon el vagy épp termékennyé tegye a földet. De hogy mily jogtalanul vagyok itt, arra csak a hirtelen beálló csendben eszmélek rá, amit a gitár hangja tör meg lágy hullámaival, amiket mintha a belépő boszorkány végzetesen és vágykeltően ringó csípője keltene. Kábultan figyelem, ahogy egyre mélyebben merül el a mágia egyre vadabb hullámai között és a zene is egyre összetettebbé, bonyolultabbá és hatalmasabbá válik.

A banda által leginkább reklámozott dal a negyedik szerzemény, „Reverse” címmel. Nem hiába, hiszen rendkívül jó kis dal lett, és először ebben hallhatunk éneket is. Nagyon tetszetős az alaptéma állandó ismétlődése, amit néhol kemény basszussal, máshol pedig felsikító gitárral díszítenek, az ének bekapcsolódása pedig még inkább elmélyíti az egész különösen morbid, kicsavart és ellenkezőjére fordított érzetét. Nem hiába, mégiscsak „Reverse” a szám címe.

Személyes kedvencem a majd’ leghosszabb (nyolc perc és tizenöt másodperc hosszú) „From the Sky” című szerzemény. Iszonyatosan eltalálták a nyitó akkordokban felhangzó szárnysuhogásszerű hangot, majd a sárkányvisításhoz hasonlatos magas effekteket. Az ezek után kezdődő téma pedig épp annyira szuggesztív, amennyire az album összes szerzeménye. És ahogy ezt egyre fokozzák, díszítik, az csak még inkább megerősíti azt a különösen zavaró és félelmetes érzést, amikor az égből közelít valami felénk, de egyszerűen nem tudjuk, hogy merre is térjünk ki előle. Merthogy érezhetően megérkezik végül a sárkány, és a különösen kegyetlen támadás után idegborzolóvá válik, ahogy ott köröz az emberek feje felett és sosem tudjuk, mikor fog lecsapni és kit fog elragadni. Ez az a szerzemény, ahol az ének olyan tökéletesen simul bele a hangszerek keltette hipnotikus érzésbe és olyannyira felerősíti azt, hogy a rettegésünk átcsap valamilyen különös erőnek való öntudatlan engedelmességbe. Hihetetlen, ahogy ebben a dalban minden annyira összeszedett, és míg máshol talán hanyagolhatónak éreztem a vokált, innen elhagyhatatlan, szinte fizikai fájdalmat okozna a hiánya.

A lehetetlennel határos kikapcsolni ezt a különleges, hipnotikus, magával ragadó, de mindeközben brutális és érzékeket borzoló albumot, amiben nagyon jól érezhetők azok a hangulatok, amiket a zenészek nyilvánvalóan érzékeltetni akarnak. Minden a helyén van, egy-két kisebb túlkapástól (mint amilyen például a „Death’s Face” végén hallható fájdalmasan hosszú sípolás) eltekintve pedig egy igazán magával ragadó, tudatunkat messzire repítő, kicsit sötét, szuggesztív lemez a Glowsun Eternal Season-je, ami akár egy dark fantasy regényhez is tökéletes háttérzene lehet, és biztosan nem csak a régi motorosokat fogja magával ragadni, de a műfajjal csak most ismerkedőket is.

Az együttes tagjai:
Johan Jaccob – ének, gitár
Ronan Chiron – basszusgitár
Fabrice Cornille – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Death’s Face
2. Dragon Witch
3. Lost Soul
4. Reverse
5. The Thing
6. From The Sky
7. Sleepwalker
8. Monkey Time

Diszkográfia:
The Sundering (2008)
Eternal Season (2012)