FőképKezdjük az egészet talán ott, hogy Bőthe Csaba nemcsak a nagyvilágba beszélő, de semmilyen igazi eredményt felmutatni nem tudó ember. Nem az a típus, aki azért ír könyvet, mert ő bizony művész, vagy komoly gondolatai vannak, amik aztán olyan fontosak, hogy az egész világnak meg kell őket ismernie, vagy egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, így hát pötyög a számítógépén valamit. Tény és való, a fent felsoroltak közül némelyik ugyan illik rá, de önös szándék lényegesen kevesebb van ebben az úrban, mint az egyszerű öntömjénező világprobléma-megoldó művészekben.

És hogy ezeket honnan veszem? Nos, elsősorban onnan, hogy ennek a blogkönyvnek a szerzője bizony nem más, mint az IT Services Hungary ügyvezető igazgatója, ahová a T-Systems egyik divíziójának éléről érkezett. Valljuk be őszintén, nem kis pozíciók ezek, nyilvánvalóan nem adják oda akárkinek. Innentől kezdve elkezdhetünk azon gondolkodni – még a könyvespolc előtt állva –, hogy vajon mit is írhat egy ilyen ember. Másrészről az Egy menedzser tűnődéseiben már szintén megmutatta, hogy gondolataira, meglátásaira, ötleteire érdemes odafigyelni. Hogy ő olyan ember, aki méltó arra a magas beosztásra, amibe került. És ezek a jellemzők nem kopnak ki az emberből – főleg nem egy-két év leforgása alatt. Nos, azt hiszem, hogy ezek után már érdemes kezünkbe venni új könyvét, az Üdv a harmadik évezredben!-t is. És azt kell mondjam, nem csalódunk, ha többségében ugyanazokat várjuk el ettől a kötettől, mint az elődjétől, vagy amit egyszerűen egy ilyen intelligens embertől mindenképpen elvárnánk.

A könyv több témakört érint (például kultúrát vagy politikát), mindegyikhez több gondolatot fűzve. Olyan gondolatokat, amelyek valóban tartalmasak, van bennük perspektíva, és rájöhetünk, hogy ezek bizony többek egyszerű szavaknál. Többek, hiszen tényleg olyan mélyen szántanak, hogy ez bizony nem az egy ülésben kiolvasós könyvek közé tartozik. Ezeket a gondolatokat emészteni, ízlelgetni kell – de legfőképpen alaposan elgondolkodni rajtuk. Mert – ahogy egy helyen olvastam a kötettel kapcsolatban – ez amolyan füveskönyv. Beleláthatunk ennek a furcsa, mégis teljesen hétköznapi világunknak a mélységeibe kicsit – és ha ez nem késztet minket gondolkodásra, akkor semmi.

Bevallom őszintén, eleinte csak kérésre kezdtem neki a könyvnek. Elvégre mit csinál az ember, amikor egy számára teljesen ismeretlen ember könyvét ajánlják neki? Ha olyan személytől kapja, akinek az ízlésében megbízik, akkor tesz vele egy próbát. És itt megint bebizonyosodott számomra, hogy mennyire tönkre tudja tenni az ember életét a bezártság, a vaskalaposság és a szemellenzősség. Mert mikor nagy nehezen nekiálltam olvasni a könyvet, szinte egy pillanat alatt jöttem rá, hogy mennyire tájékozatlan vagyok, amiért az író könyvét nem én kerestem!

A kötet szerencsére mégsem korhol, hanem megismertet azokkal a gondolatokkal, amelyek egy ilyen magas beosztású ember fejében motoszkálnak. Nyilván lesznek olyanok is közöttük, amikkel talán nem értünk egyet, nem illik a világfelfogásunkba, de szerintem a legtöbbön csak ámuldozni fogunk és valóban elgondolkodunk. Ezzel a kötettel a Gondolat kiadó teljes mértékben azt tette, amit a neve is sugall: gondolatokat osztott meg az olvasókkal, olyan gondolatokat, amiket egy arra igazán méltó ember fejezett ki, felesleges becs- és bizonyítási vágy nélkül, a legtisztább formájában. Köszönöm ezt a könyvet!