FőképAz az igazság, hogy egyre nagyobb bajban vagyok. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért, mert itt a most-már-nem-is-annyira-új magyar fantasyképregény-sorozat 3. kötete, és nem tudok róla mit írni, hiszen minden megy az eddig megszokott medrében: a festmények gyönyörűek, a színek érzékletesek, a cselekmény halad előre, egyedül a történet színvonala hullámzik. Merthogy a gyengécske első kötet után a második iszonyatosan (és ezt lehet akár szó szerint is venni) jóra, izgalmasra és összeszedettre sikerült, de a harmadik megint csak visszaesett. Vagy egyszerűen a másfél-két óra eseményeinek immár majd` egy éve folyó bemutatása az, ami kicsit hazavágja az egészet? Sajnos ez az a jellemzője a sorozatnak, ami érzésem szerint igencsak belerondít az összhatásba, még ha nem is lehet mindent erre fogni. A történet tényleg rendkívül rövid idő alatt játszódik le, a következő füzet megjelenésére való várakozás viszont túlságosan hosszú. Sőt, mivel egy-egy kötet nagyon rövid, ezért mire nagy nehezen újra felvennénk az események fonalát, addigra véget is ér az aktuális fejezet.

Azért szerencsére látható az a rengeteg munka is, amit időközben a projektbe fektettek, hiszen például végre térképet is találunk a világról, ami a régies, a felfedezetlen tengerekben szörnyeket ábrázoló stílusával nagyon hangulatosra sikerült. És az, hogy az áruló hercegnek van még néhány titka, megint üt egyet, bár szerintem senki nem fogja őt irigyelni azért, ami majd a nagy cécó után vár rá (és itt nemcsak az árulására gondolok). Miközben pedig az előző számban fontos szerepet játszó ork varázslót is figyelemmel követjük, még egy harmadik érdekcsoport létezése is kitudódik, akik ugyan kicsit hirtelen bukkannak fel, de legalább biztossá válik, hogy minden a feje tetejére áll. A bónusz szám reklámjából pedig az is kiderül, hogy valóban nagyban, többrétegű történetben gondolkodnak az alkotók. Szóval ötletekből nincs hiány, már csak jól kell őket kibontogatni.

A címből pedig egyértelműen sejthető, hogy most végre lezárul a központi bonyodalom, és ezek után új történések veszik kezdetüket, amik arra ugyanúgy adnak lehetőséget, hogy megmagyarázzanak bizonyos dolgokat az eddigi események kapcsán, mint arra, hogy továbbvigyék a történetet. És ha a kiadó úgy dönt, hogy ezt a külsőségeiben igazán minőségi és történetében is izgalmas sorozatot egyszerre nagyobb terjedelemben tárja az olvasók elé, és Nemeskéri Attila is kevésbé hullámzó írói teljesítményt nyújt, akkor már valóban egy kellemes, szórakoztató és szemet gyönyörködtető sorozattal állunk majd szemben, ami jól fog mutatni a fantasypolcunkon. Addig meg érdemes a három füzetet egyszerre újraolvasni, mert még ha korszakalkotó megoldásokat nem is rejt magában a sorozat, könnyed szórakozásnak mindenképpen jó élmény egy fáradt estére.