Uzseka Norbert | 2017. 10. 23.
Philip Pullman: Az arany iránytű
Philip Pullman az Északi fény (eredetiben: Az Úr Sötét Anyagai) trilógiája már több kiadást is megélt magyarul. Most annak köszönhető az új (részint átdolgozott kiadás), hogy az író...
Ajánlók
Galgóczi Tamás | 2017. 10. 22.
Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 95.
2015. november 8-án jelent meg a sorozat első cikke, és az eltelt idő alatt számomra alaposan kitágult a világ, mert a világ zenéje sokkal gazdagabbnak, változatosabbnak bizonyult annál, ahogyan...
Turán Beatrix | 2017. 10. 21.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Bizonyára mindenki ismeri legalább hallomásból, és még annak a fejében is él valamiféle kép a regényről, aki nem olvasta azt. S mivel minden egyes mondatát kielemezte már valaki, ezért ebben...
Galgóczi Móni | 2017. 10. 20.
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Amikor idén év elején végül bekövetkezett a régóta várt könyvpiaci átrendeződés, mindenki azt leste, vajon milyen következményekkel jár az Alexandra-hálózat kiesése, kikhez kerülnek...
ekultura.hu | 2017. 10. 20.
Könyvsaláta: Jelenés / Kósza utak legendája – Kalászkirály / A végzet barlangjai
Könyvsaláta rovatunkba olyan könyveket válogatunk, amelyeket ugyan elolvastunk, de valamilyen oknál fogva mégsem ihlettek meg minket annyira, hogy önálló cikket szenteljünk nekik. Ez a bizonyos...
Bak Róbert | 2017. 10. 19.
John Williams: Butcher’s Crossing
Egyszerre öröm és szomorúság, hogy a Butcher’s Crossing idei megjelenésével tulajdonképpen befejeződött a John Williams életmű kiadása hazánkban. Öröm, mert ezentúl a huszadik századi...
Uzseka Norbert | 2017. 10. 19.
Philip Pullman: La Belle Sauvage
Akik szerették Philip Pullman Északi fény és Az Úr Sötét Anyagai címen is ismert trilógiáját, mely az angolszász ifjúsági irodalom egyik modern klasszikusa, azok biztosan örömmel hallják,...
Németh Attila | 2017. 10. 18.
Thomas Demenga: Suiten für Violoncello (CD)
A zenei értelmezés legalább olyan régi, mint a lejegyzett zene. Vagy még régebbi, ha az ókor rhapszodoszaira gondolunk, akiknek zeneisége ugyan nem maradt fent, de rekonstruálható – ehhez a...
Uzseka Norbert | 2017. 10. 18.
Ray Bradbury: Októberi vidék
Nagyon örülök, hogy az Agave végül úgy döntött, mégis csak folytatja Ray Bradbury műveinek kiadását. Rengeteg minden van, amit még nem olvashattunk magyarul a 2012-ben elhunyt mestertől,...
Szabó Dominik | 2017. 10. 17.
Paul McVeigh: A jó fiú
Ahhoz képest, hogy látszólag milyen közel helyezkednek el hozzánk, úgy gondolom, bizonyos európai konfliktusokról nagyon keveset tudunk. Ilyen például a mostanság újra reflektorfénybe kerülő...
Szabó Sarolta | 2017. 10. 17.
Kötter Tamás: IKEA, vasárnap
Képzeld el, hogy felnőtt vagy. Amolyan igazi, komoly felnőtt: van állásod, sőt, mi több, karriered; van feleséged és gyereked; van házad, van autód, van megtakarításod, évente kétszer alkalmad...
Hegyi Zoltán Imre | 2017. 10. 16.
Arnon Grunberg: Mibácsikánk
Én nagyon szeretem Arnon Grunberg irtózatos kiábrándultságát belőlünk – mert mindig megkínoz, de a belém akasztott kérdései erejével; azaz valójában én kínzom meg magam, ahogy a könyvei...
Bak Róbert | 2017. 10. 16.
Potozky László: Égéstermék
Potozky László első regényét, a sokak számára megosztó Élest, annak idején generációs regénynek neveztem, és propagáltam, ahol csak tudtam, így természetesen vártam már a szerző új...
Galgóczi Tamás | 2017. 10. 15.
Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 94.
2015. november 8-án jelent meg a sorozat első cikke, és az eltelt idő alatt számomra alaposan kitágult a világ, mert a világ zenéje sokkal gazdagabbnak, változatosabbnak bizonyult annál, ahogyan...
Uzseka Norbert | 2017. 10. 14.
Neil Gaiman: Törékeny holmik
Neil Gaiman nevét ma már nem csak egy underground réteg ismeri hazánkban, bár kétlem, hogy az ő regényéből készült Csillagpor és az ő forgatókönyvére épülő Beowulf filmek, illetve...
Bak Róbert | 2017. 10. 13.
Lutz Seiler: Krúzó
2014-ben, talán nem túl meglepő módon az első regényével jelentkező Lutz Seiler nyerte el a Német Könyvdíjat Krúzó című művével. Nem meglepő, mondom, hisz egyrészt ekkor már elismert...