Főkép

Közel egy éve olvastam Loretta Napoleoni Iszlám Államról írt művét, Az iszlamista főnixet és már akkor is méltattam az írónő felkészültségét és kárhoztattam hatásvadász megfogalmazásáért. Kíváncsian vártam, hogy új kötete, az Emberkereskedők vajon halad-e tovább a megkezdett úton? A válasz az, hogy nem változott semmi, így a pro és kontra érvek is nagyjából megegyeznek, de az olvasmányélményem mégis pozitívabb.

 

Az emberkereskedői hálózatokról, a túszejtésekről és ezek mélyebb társadalmi és gazdasági összefüggéseiről szóló könyv ugyanis az elejétől a végig teljesen azonos stílusban íródott, mint elődje: a végletekig megrendítő és felzaklató, mint egy minőségi ponyva. Ha kell, gonoszak lesznek a kormányok, felelőtlenek az állampolgárok és pénzsóvárok a „rosszemberek”. Napoleoni írásából néha idegesítő módon hiányzik az árnyalt véleménynyilvánítás, sokszor teljesen egyoldalúnak, didaktikusnak és ideologikusnak tűnik a nyugati kormányokkal, kultúrával és médiával kapcsolatos kirohanása. Persze ugyanezzel tiszteli meg a szemben álló felet is, így részrehajlással nehezen vádolhatjuk. Mindez csak azért válik ellentmondásossá, mert ezzel pont ugyanazt a módszert alkalmazza, amit az általa kárhoztatott újságok, tévés csatornák.

 

A hiányolt mértéktartás azonban végső soron talán pont a téma miatt nem kellene, hogy elvárás legyen: az aprólékos háttér ismeretében az ember nehezen tudja megőrizni a higgadtságát. Ismét csak érződik az a hihetetlen tudás, de legfőképpen a különböző helyről származó információk összekapcsolásának képessége, amivel a végére az olvasóban is összeáll a kép erről a milliárdos illegális üzletről. Tehetetlen dühvel lehet figyelni, ahogy a mit sem tudó emberek belekerülnek ezekbe a csapdahelyzetekbe, ahonnan nincs könnyű szabadulás. A szerző mind történetileg, mind területileg végigveszi azokat a jelentős folyamatokat, amik a drogcsempészeten keresztül a menekültek szállításáig vezetnek, és aminek szükségszerű végállomása a gazdag államok polgárainak elrablása. Megismerhetjük ennek ideológiai és gazdasági hátterét, valamint, hogy a kormányok elnéző magatartása hogyan vezetett az üzletté váláshoz és ahhoz, hogy az Iszlám Állam a beszedett váltságdíjakkal fel tudta építeni pénzügyi rendszerét.

 

A megértést számos interjú segíti, nemcsak áldozatokkal, hanem túsztárgyalókkal, újságírókkal, szakértőkkel egyaránt. Ezeken keresztül betekintést nyerhetünk a háborús logika működésébe, és a történetek közel hozzák, húsbavágóvá teszik magát az élményt. A mesélők között találunk olasz segélyszervezet munkatársát, turistát, spanyol vagy éppen brit újságírót, dán szabadúszót, de szír vállalkozót vagy afrikai menekültet egyaránt, így a teljes spektrumot láthatjuk. Megismerjük a túszejtések egyszerű mintázatát, ahogy a nem kellően tájékozott, segíteni vágyó külföldi miként kerül a folyamatosan változó erejű hadurak kezébe, ahonnan csak gyors segítséggel lehet szabadulni. És innen érthető a szerző kirohanása, hiszen a nyugati embernek lehetőségében áll a szükséges adatok beszerzése (nem úgy, mint a menekülteknek), ők valóban felelőtlenebbnek tűnnek, és többet kockáztatnak, mint nehezebb sorban lévő társaik.

 

Az olvasmányos kötetet azonban éppolyan szétesőnek és töredezettnek éreztem, mint elődjét. Néha egyszerű követni az egyes fejezetek közötti kapcsolatokat, máshol azonban könnyen zavaróvá válik a sok név és ismeretlen szervezet – itt válik hasznossá a kötet hátuljában lévő szószedet.

 

Az biztos, hogy minden fenntartásom ellenére a kötet hatással volt rám: haraggal raktam le. Egyrészt mert valóban tehetetlennek éreztem magam, hiszen közvetlenül semmilyen formában nem tudok tenni ezen negatív folyamatok ellen. Másrészt egyre inkább egyértelmű, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés mennyire nem tud fellépni a világban zajló kedvezőtlen folyamatok ellen, nem tud megfelelő válaszokat, megoldásokat adni. De végső soron tájékozottabb lettem, és talán ez is az olvasmány kulcsa. Mert ha ismerjük, ami ellen fel kell lépni, akkor mégis csak jobbak az esélyeink – és ebben töretlen Napoleoni elkötelezettsége, amiért becsülöm őt és kutatómunkájának eredményét is.