search icon


Ajánlók



Forrai Márton | 2019. 12. 05.

Seveled

Ha romantikus alkat lennék, a magyar kortárs közönségfilmek alkotóit az alábbi szavakkal jellemezném:   Ah, modern kor embere, hogy téged mily sok irányból tépnek a történelem szelei!...

Galgóczi Tamás | 2019. 12. 04.

Terry Pratchett: Akkor majd éjfélt viselek

Egyszer az életben én is szeretnék úgy távozni egy helyiségből, hogy az utolsó szavamra rácsukjam az ajtót. Mindezt határozott udvariassággal, amiben azért benne van az egészséges félelem,...

Kovács Tímea | 2019. 12. 04.

Andrew Ridker: Jótét lelkek

„Fanyar humorú, érzelmes családtörténet Jonathan Franzen modorában.” Nem túl elegáns a fülszövegből vett idézettel recenziót kezdeni, de nézzétek el nekem – annyira adja magát a Franzenhez...

Bak Róbert | 2019. 12. 03.

Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Bár kis túlzással a mai kortárs norvég szépirodalom Karl Ove Knausgårdról szól, de ha nyitott szemmel járunk, akkor rájövünk, hogy mekkora írózsenik vannak még rajta kívül ebben az északi...

Uzseka Norbert | 2019. 12. 03.

Alan Moore: Britannia Kapitány

A képregény fenegyerekének, Alan Moore-nak egyik korai zsengéjét tartalmazza ez a kötet, ámbár már ekkor is volt valaki. 1982-ben vette át a sorozatot a korábbi írótól, és bár nem tudom,...

Németh Attila | 2019. 12. 02.

Keith Jarrett: Munich 2016

Bár kétlem, hogy ez lesz, azt kívánom, hogy ez legyen az utolsó kiadott szóló zongora album Jarrett-től. Nem, nem azért, mert Keith Jarrett szóló improvizációi kimerültek volna, éppen ellenkezőleg....

Forrai Márton | 2019. 12. 02.

Élősködők

A dél-koreai rendező, Bong Joon Ho már nem először boncolgatja a társadalmi egyenlőtlenségek kérdéskörét. A Snowpiercerben egy újkori jégkorszakban száguldó vonatra helyezte az osztályharcot,...

Galgóczi Tamás | 2019. 12. 01.

Zenék a nagyvilágból – Adrian Raso: Gypsybilly King – világzenéről szubjektíven 204/2.

Már megint egy olyan lemez került a lejátszómba, amit nem kértem, így cseppet sem meglepő módon igazi zsákbamacskának bizonyult. Meghallgatás után egy darabig hezitáltam, hogy hol lenne a...

Gere Ágnes | 2019. 11. 30.

Arthur Koestler: Szajhák

„Konferenciánk feladata tehát hármas: elemeznünk kell a fenyegető veszély okait ahhoz, hogy a jelen helyzetről helyes diagnózist állíthassunk fel, s megtalálhassuk a lehetséges megoldásokat.”   Csupán...

Galgóczi Tamás | 2019. 11. 29.

Zenék a nagyvilágból – The Rough Guide To A World Of Guitar – világzenéről szubjektíven 204/1.

Megmondom őszintén, ha valaki korábban megkérdezi tőlem azt, hogy mit gondolok, melyik a legelterjedtebb, minden földrészen használatos világzenei hangszer, akkor rövid gondolkodás után a harmonikát...

Bak Róbert | 2019. 11. 29.

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk

Azt hiszem, tökéletesen mutatja be Colson Whitehead nemrégiben megjelent, A Nickel-fiúk című regénye azt, hogy miért lett olyan óriási közönség (és egyben kritikai) siker a 21. Század Kiadó...

Forrai Márton | 2019. 11. 28.

Egy esős nap New Yorkban

Úgy látszik, a hülyeség idős korukra egyeseket menthetetlenül utolér. Woody Allen például már 2018-ra végzett legújabb filmjének, az Egy esős nap New Yorkbannak munkálataival, azonban...

Galgóczi Tamás | 2019. 11. 27.

David Lagercrantz: A lány, aki kétszer élt

Hazudnék, ha azt állítanám, tűkön ülve vártam a sorozat hatodik kötetét. Valamiért az maradt meg bennem, hogy a történetet tíz részben tálalja fel a Stieg Larsson 2004-ben bekövetkezett...

Szabó Dominik | 2019. 11. 27.

Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 2. – Dallas

Süti- és fegyverrajongó bérgyilkosok, vietkong vámpírok, Lincoln életre kelt gigantikus szobra, valamint egy tízéves fiú, akiben benne van Gavrilo Princip DNS-e – újra itt Az Esernyő Akadémia,...

Havassy Gergely | 2019. 11. 26.

Midnight Odyssey: Shards of Silver Fade

Legutóbbi cikkemben a Summoning nevű banda kapcsán sokat ömlengtem arról, milyen mélységekig lehet leereszkedni a metál zenében és különböző zsánereiben, ha az ember igazán szeretné. Ezúttal...

Bak Róbert | 2019. 11. 25.

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Az író Bartis Attila már több, mint egy évtizede, A nyugalom elolvasása óta az egyik legszemélyesebb kedvencem, egy olyan szerző, aki egyszerűen nem tud olyat írni, ami ne tarthatna számot...