Zenék a nagyvilágból – Orkesta Mendoza: Curandero – világzenéről szubjektíven 230/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 05. 31.
Mindig öröm olyan együttesről írni, akiket volt szerencsém élőben látni, mert így a zenéhez hozzáadódik az emlék, a koncerten nyújtott teljesítmény, a hangulat. Ha úgy tetszik, akkor ez egyfajta plusz megerősítés nekem, hogy igen, nem csak steril stúdiókörülmények között képesek erre teljesítményre, hanem élőben a színpadon is. Erre a találkozásra a 2017-es Szigeten került sor, ahol az akkoriban megjelent, ¡Vamos A Guarachar! lemezükkel léptek fel, és ha lehet, még jobban megerősítették a szimpátiámat, köszönhetően annak a keverék muzsikának, ami egyszerre merít USA és Mexikó muzsikájából.
Eltel három év és itt a folytatás, ami ugyanaz, de mégis más. A másságot elsősorban az okozza, hogy Salvador Duran helyett – gondolom a sokszínűség jegyében – majd minden számot más énekessel vették fel, mit több, már hölgyeket is a mikrofonhoz engedett a zenekar vezetője, Sergio Mendoza. Ez a változtatás elsőre meglepett, de végül el kell ismernem, hogy ezzel lett kerek, vagy másként fogalmazva tökéletes az Orkesta Mendoza koncepciója.
Ami legjobban a mindenkinek mindenből egy kicsit leírással határozható meg. Azért ezt nem lehetett egyszerű elérni, legalábbis egy interjúban azt mondta Mendoza, hogy a kiadók túl komolynak találták a lemez első verzióján a számok szövegét, és azt kérték, vegyenek fel még egy-két egyszerűbb cumbiát. Olyan tanácsot is kapott, hogy menjen vissza stúdióba, és írjon pár számot – amelyek semmiről sem szólnak, csak szórakoztatnak. Ezt biztos nem lehetett egyszerű alkotó művészként feldolgozni – viszont ahogy írtam, az elkészült lemez az eddigi legjobb Orkesta Mendoza alkotás, amelyen a sokszínűség egymást erősítve alkot kerek egészet.
Sergio Mendoza eddig a mexikói és az amerikai (USA) zenékből válogatott, ezúttal azonban jóval messzebbre tekintett, így kerülhetett például a brazil forró rögtön a lemez elejére (Paleta). Hangulatát tekintve a lemez sokkal inkább képviseli a múlt század hatvanas éveit, mintsem napjainkat, ezt viszont pormentesen, üdén, frissen tetszi, hogy egy pillanatig sem lehet ezért neheztelni rá, csak élvezni a dalokat, mint például a „Little Space” címűt, amiben Nick Urata énekel, vagy a „Eres Oficial”-t, ami inkább rock mint bármi más. De van itt cumbia, pop, merengue, helyenként mariachi hatás, mambo – és még sok más egyéb, amiről még elképzelésem sincs, mi lehet. A lemez végére sem ül le a hangulat, erről az instrumentális „Bora Bora” gondoskodik, a maga füstös klubokat idéző zenéjével, no meg a „Hoodoo Voodoo Queen”, ami olyan mintha a ’30-as vagy a ’40-es évek hölgytrióinak (Boswell Sisters, Andrews Sisters) szellemében fogant volna – da ha valaki inkább egy rockabilly klubnak érzi, nos én ezzel sem vitatkozom.
Könnyen megszerethető album lett a Curandero, alkalmas arra, hogy a járvány miatti karantén nyomasztóságát oldja. Annál izgalmasabb, hogy meghallgatás után azonnal elfelejtsük, miként a hangszerelése is gazdagabb annál, hogy egyetlen alkalommal minden apró részletet felfedezzünk. Sajnos a tervezett európai turnét a járvány miatt lemondták, így esélyünk sincs arra, hogy a közeljövőben koncerten élvezhessük ezt az antidepresszáns muzsikát. Sebaj, a lemez korlátlan alkalommal meghallgatható.
Meghallgatásra ajánlott számok: Paleta, Boogaloo Arizona, Little Space
2020-ban megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.orkestamendoza.com/
A zenekar tagjai:
Sergio Mendoza – ének, billentyűs hangszerek
Jaime Peters – dob
Sean Rogers – basszusgitár, ének
Marco Rosano – harsona, klarinét, harmonika
Raul Marques – trombita, gitár, ének
Brian Lopez
Quetzal Guerrero
Közreműködők:
Sean Rogers
Nick Urata
Amparo Sanchez
Joey Burns
Gaby Moreno
Moira Smilie
Carrie Rodrigue
A lemezen elhangzó számok listája:
- Paleta
- Head Above Water
- Boogaloo Arizona
- Are We Better Now?
- El Curandero
- Early In The Morning
- Eres Oficial
- Me Dejo Llevar
- El Chumina
- No Te Esperaba
- Little Space
- Why You Looking That Way
- Bora Bora
- Hoodoo Voodoo Queen