Galgóczi Móni | 2014. 04. 28.
Dean R. Koontz: Másvilág
„Aki gonosz emberek között forgolódik, még ha azzal a szándékkal teszi is ezt, hogy legyőzze őket, az fogékonyabbá válik a gonosz csábítására. A kötelességérzet önfejűséggé fajulhat,...
Cikkszerző: Galgóczi Móni
Galgóczi Móni | 2014. 04. 20.
Boris Vian: Venyigeszú és a plankton
Hála a magyar könyvkiadás kiszámíthatatlanságának, újra és újra átélhetjük azt a teljesen természetesnek ható, ám mégis lehengerlő erejű varázslatot, amit Vian írásaiban művel. Párbeszédeinek...
Galgóczi Móni | 2014. 04. 07.
Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó
Hiszem, hogy minden találkozásnak elérkezik a helye és az ideje. Hiszem, hogy nem szabad sem sürgetni, sem halogatni, egyszerűen hagyni kell, hogy megtörténjen, akkor és ott, amikor és ahol kell,...
Galgóczi Móni | 2014. 03. 26.
Csányi Vilmos: Segítség, kutyás lettem!
Ez a kutya a borítón kiborít, mert nem tudom levenni róla a szemem, mert esz a fene, hogy megsimogathassam, persze nem így, papíron, hiszen azt bármikor megtehetem, hanem a valóságban, hogy nekem...
Galgóczi Móni | 2014. 03. 10.
Jo Nesbo: Police
„Harry kilépett a lépcsőre. Összehúzta a szemét az éles júniusi napfényben. Egy pillanatig csukott szemmel állt, és az Oppsal fölött visszhangzó harangot hallgatta. Érezte, hogy minden...
Galgóczi Móni | 2014. 03. 05.
Nem vagyunk egyformák, avagy idegenek a „vonaton”
Ülök a metrón, munkába megyek. Reggel van, alig látok ki a fejemből, de megyek, mert kell. És ha már kell, miért ne hozhatnám ki belőle a legjobbat. Nem a menésből, a reggelből. Persze nem...
Galgóczi Móni | 2014. 02. 03.
Robert J. Sawyer: WWW 3 - Végzet
„AZ UNIVERZUM teljes pompájában bontakozott ki előttem. Tudattal rendelkezni, gondolkodni, érezni, érzékelni! Elmém cikázott; belélegezte a bolygókat, megkóstolta a csillagokat, megérintette...
Galgóczi Móni | 2014. 01. 29.
Kavabata Jaszunari: Hóország
„Amikor a Határ-hegységet átszelő, hosszú alagútból a vonat előbújt, szélesen terült szét előtte a Hóország. Tökéletes fehér éjszaka volt. A jelzőállomásnál a vonat megállt.” Ezekkel...
Galgóczi Móni | 2014. 01. 20.
Katherine Webb: Az elfelejtett dal
„A szél olyan erősen fújt, hogy az asszony úgy érezte, egyszerre két világ húzza-vonja magához, mintha nem akarná elereszteni őt az álom. Aztán a két világ közötti hatás lassan elmosódott,...
Galgóczi Móni | 2013. 11. 21.
Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház
Amikor először láttam a könyv borítóját, és olvastam a fülszövegét, tudtam, hogy akarom, hogy kell nekem, nem feltétlenül azonnal, de egyszer biztosan, és addig úgysem nyugszom, amíg össze...
Galgóczi Móni | 2013. 11. 17.
Destiny’s Child Video Anthology (DVD)
Volt egyszer egy Girl’s Thyme nevű lánycsapat, még 1990-ben, amiből később, egészen pontosan 1993-ban Destiny’s Child lett, az eredeti tagok közül ketten maradtak, jött két új lány, majd...
Galgóczi Móni | 2013. 11. 11.
Mindenkinek van egy álma…
Van egy rövidített változatom arra, hogy alapítóként mit jelent nekem az ekultura.hu – az életemet. Tíz éve minden nap ezzel kelek, ezzel foglalkozom, amikor éppen nem dolgozom, és ezzel fekszem,...
Galgóczi Móni | 2013. 10. 28.
Czapáry Veronika: Megszámolt babák
Vannak könyvek, amik fájdalmat okoznak. Fizikait és lelkit egyaránt. És nem azzal, hogy hozzánk vágják. Még csak azzal sem, hogy elveszik tőlünk. Hanem azzal, amiről szólnak. Ez például...
Galgóczi Móni | 2013. 10. 22.
Beszámoló: Mert adni még mindig jó…
Az Ekultura.hu Kulturális Alapítvány létrejöttekor titkon azt reméltük, hogy hosszú, kitartó munkával mi lehetünk majd a híd a kultúra bizonyos szereplői között. Lehet, hogy ez naivnak...
Galgóczi Móni | 2013. 10. 20.
Alan Titchmarsh: Szellemjárás
„A halál nem illett ehhez a naphoz. Először is az időjárás egyáltalán nem volt megfelelő. A mai egyike volt azoknak a tökéletes napoknak, amelyek ritkán adatnak meg évente néhány alkalomnál...
Galgóczi Móni | 2013. 10. 13.
Okamura Tensai – Nokiya: Darker than Black 2.
A mindössze két részes mini sorozat első kötetének kapcsán már puffogtam egy sort azon, hogy milyen kevés információt kaptam, és ezért mennyire nem értek semmit. Vagy szinte semmit. Mondhattam...