search icon


Címke: szépirodalom



Galamb Zoltán | 2011. 05. 01.

Kurt Vonnegut: Kékszakáll

Képzeljünk el egy regényt, melyben a szereplők és jellemző cselekedeteik, a szavak és állandósult kapcsolataik helyettesítik a színeket, az író pedig, mintegy festő módjára viszi fel a...

Turán Beatrix | 2011. 04. 28.

Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

Bizonyára sokan tudják Thomas Hardyról, hogy jóval a halála előtt befejezte regényírói pályafutását, s az 1895-ben megjelent Lidércfény után már csak verseket publikált. Ennek az volt...

Galamb Zoltán | 2011. 04. 27.

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Miután első két regényével Fitzgerald megteremtette saját, máséval aligha összetéveszthető stílusát, szinte mindent sutba vágott, és majdhogynem az alapoktól kezdve újra felépítette...

Galamb Zoltán | 2011. 04. 25.

Washington Irving: Az Alhambra meséi

Jóllehet már az angol gyarmatosítás idejéről fennmaradtak irodalmi értékű beszámolók Amerika és az amerikai őslakosok életkörülményeiről és sajátosságairól – elég John Smith kapitányra...

ekultura.hu | 2011. 04. 25.

Részlet Cormac McCarthy: Vad lovak című könyvéből

Oldalra libbent majd visszaállt a gyertyaláng s tükörbeli képe mikor a szobába lépett aztán ahogy becsukta az ajtót megint. Levette a kalapját és lassan közelebb ment. Súlya alatt megreccsentek...

Galgóczi Tamás | 2011. 04. 25.

Cormac McCarthy: Vad lovak

Gyönyörű regény. Olvasás közben óhatatlanul az amerikai elbeszélők legjobbjai (pl. William Faulkner) jutnak az eszembe, ezt a fajta történetmesélést, emberábrázolást ők használták,...

Galamb Zoltán | 2011. 04. 24.

Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

Mintha Salvador Dalí szürrealista képei kelnének életre, de nem valamiféle civilizált, európai kontextusban, hanem a latin-amerikai vidék keresztény-indián hiedelemvilágának vad, mágikus...

Turán Beatrix | 2011. 04. 23.

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei

Van bennem némi félelem minden olyan irodalmi művel kapcsolatban, amely a szocializmus időszakában játszódik, vagy amelyben fontos téma ez az időszak. Az életkorom miatt ugyanis szinte egyáltalán...

Galgóczi Móni | 2011. 04. 20.

Boris Vian: Tajtékos napok

A francia Alfred Jarry (1873­-1907) nem csupán termékeny költő, író, drámaíró és fordító volt, aminek művei a szürrealista, az avantgarde és az abszurd előzményeinek számítanak, hanem...

ekultura.hu | 2011. 04. 20.

Részlet Boris Vian: Tajtékos napok című könyvéből

– Csinál borjúremeket ma estére? – kérdezte Colin.– Istenem – sóhajtott Nicolas. – Az úr nem szólt idejében. Más tervem volt.– Ezer ördög és pokol és cséphadaró! Miért beszél...

Hegyi Zoltán Imre | 2011. 04. 19.

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Nagyon halk szavú könyv ez, szelíd szavú könyv. Pedig fájdalomig őszinte, nem kendőz, nem takar, a nemzedékek „fényképalbumát” kíméletlen kézzel lapozza. Ahol a nagyanyai bölcsesség...

Turán Beatrix | 2011. 04. 17.

Óe Kenzaburó: Futball-lázadás

A Nobel-díjas Óe Kenzaburó regénye egy kevéssé szokványos sorsú, sokféle nehézséggel sújtott család sorsán keresztül mutatja be a 19. és a 20. századi Japán közötti különbségeket,...

Uzseka Norbert | 2011. 04. 16.

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Attól függően, hogy a Marsbéli krónikákat minek számoljuk, ez volt az idén 91 éves Ray Bradbury 5. vagy 6. novelláskötete. 1959-ben jelent meg, és a benne olvasható írások közül jó...

Bak Róbert | 2011. 04. 15.

Gao Xingjian: Lélek-hegy

A ’80-as évek elején Gao Xingjian-nál tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak. Ekkor már egy ideje a Kínai Kommunista Párt nemkívánatos személynek nyilvánította, drámáit nem játszották,...

Fülöp Anna | 2011. 04. 12.

Vámos Miklós: Apák könyve

Vámos Miklós könyvéről nagyon nehéz írni, hiszen szinte lehetetlenség szavakba foglalni azt is, hogy mit jelent számunkra a családunk, a múltunk és a gyökereink. Találhatunk rá persze közhelyes,...

Hegyi Zoltán Imre | 2011. 04. 12.

Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és más elbeszélések

Olvasom – megint – a Kísértet Lublónt, és észre sem veszem, mikor görbül mosolyra a szám, csak azon kapom magam: vigyorgok – ahogy mondani szokás –, mint a vadalma. Úgy üdít fel megint...