Kovács Tímea | 2011. 05. 13.
Ingo Schulze: Mobil
Tizenhárom történet régi modorban – olvasható a könyv alcímében, és valóban, a kötet novellái a lehető legegyszerűbb, leghagyományosabb elbeszélések. Hétköznapi történetek, mindenféle...
Címke: szépirodalom
Hegyi Zoltán Imre | 2011. 05. 12.
Luigi Pirandello: A kitaszított
Luigi Pirandello hatása a modern drámairodalomra meghatározó erejű, nincs annál nagyobb dicséret, ha valakit Molnár Ferenctől Brechtig kis és nagy színi mesterek egyaránt elődnek tekintenek...
Stone | 2011. 05. 12.
Vladimir Nabokov: Lolita
Az átlagolvasók elméjében Vladimir Nabokov neve örökre a Lolitával kapcsolódik össze. A Lolita pedig már fogalommá minősült, külön életet él, lefejtve arról az írásról, ami a köztudatba...
Galamb Zoltán | 2011. 05. 11.
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyébe
Először Kurt Vonnegut regényeiben találkoztam Louis-Ferdinand Céline nevével, s rögtön az írói és az emberi attitűdök összeegyeztethetetlen ellentétével is szembesülnöm kellett. Ugyanaz...
Turán Beatrix | 2011. 05. 07.
Márai Sándor: Harminc ezüstpénz
Elég csupán a könyv címét elolvasni ahhoz, hogy az olvasó agyában máris tömérdek asszociáció jelenjen meg. Nincs szükség semmiféle előzetes ismeretre, még a regény fülszövegét sem...
Hegyi Zoltán Imre | 2011. 05. 04.
A bambuszgyűjtő öregember meséi
Kellemesen meghökkentem, de aggódtam is, amikor végre a kezembe kaparintottam ezt a könyvet – a fapadoskonyv.hu ugyanis A bambuszgyűjtő öregember meséi-t miniatűr könyv formájában adta ki....
Galamb Zoltán | 2011. 05. 01.
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Képzeljünk el egy regényt, melyben a szereplők és jellemző cselekedeteik, a szavak és állandósult kapcsolataik helyettesítik a színeket, az író pedig, mintegy festő módjára viszi fel a...
Turán Beatrix | 2011. 04. 28.
Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt
Bizonyára sokan tudják Thomas Hardyról, hogy jóval a halála előtt befejezte regényírói pályafutását, s az 1895-ben megjelent Lidércfény után már csak verseket publikált. Ennek az volt...
Galamb Zoltán | 2011. 04. 27.
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Miután első két regényével Fitzgerald megteremtette saját, máséval aligha összetéveszthető stílusát, szinte mindent sutba vágott, és majdhogynem az alapoktól kezdve újra felépítette...
Galamb Zoltán | 2011. 04. 25.
Washington Irving: Az Alhambra meséi
Jóllehet már az angol gyarmatosítás idejéről fennmaradtak irodalmi értékű beszámolók Amerika és az amerikai őslakosok életkörülményeiről és sajátosságairól – elég John Smith kapitányra...
ekultura.hu | 2011. 04. 25.
Részlet Cormac McCarthy: Vad lovak című könyvéből
Oldalra libbent majd visszaállt a gyertyaláng s tükörbeli képe mikor a szobába lépett aztán ahogy becsukta az ajtót megint. Levette a kalapját és lassan közelebb ment. Súlya alatt megreccsentek...
Galgóczi Tamás | 2011. 04. 25.
Cormac McCarthy: Vad lovak
Gyönyörű regény. Olvasás közben óhatatlanul az amerikai elbeszélők legjobbjai (pl. William Faulkner) jutnak az eszembe, ezt a fajta történetmesélést, emberábrázolást ők használták,...
Galamb Zoltán | 2011. 04. 24.
Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély
Mintha Salvador Dalí szürrealista képei kelnének életre, de nem valamiféle civilizált, európai kontextusban, hanem a latin-amerikai vidék keresztény-indián hiedelemvilágának vad, mágikus...
Turán Beatrix | 2011. 04. 23.
Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
Van bennem némi félelem minden olyan irodalmi művel kapcsolatban, amely a szocializmus időszakában játszódik, vagy amelyben fontos téma ez az időszak. Az életkorom miatt ugyanis szinte egyáltalán...
Galgóczi Móni | 2011. 04. 20.
Boris Vian: Tajtékos napok
A francia Alfred Jarry (1873-1907) nem csupán termékeny költő, író, drámaíró és fordító volt, aminek művei a szürrealista, az avantgarde és az abszurd előzményeinek számítanak, hanem...
ekultura.hu | 2011. 04. 20.
Részlet Boris Vian: Tajtékos napok című könyvéből
– Csinál borjúremeket ma estére? – kérdezte Colin.– Istenem – sóhajtott Nicolas. – Az úr nem szólt idejében. Más tervem volt.– Ezer ördög és pokol és cséphadaró! Miért beszél...