Szabó Dominik | 2014. 02. 08.
Quimby: Kaktuszliget (CD)
Miután tavaly nyáron két Quimby-koncerten is ott voltam, elég hamar megbizonyosodtam arról, hogy az akkoriban még csak készülődő új lemez dalai bizony igen jól fognak szólni. Ezért aztán...
Hallgatnivaló
Galamb Zoltán | 2014. 02. 08.
Jean-Philippe Rameau: Le Grand Théâtre De L’Amour (CD)
Távol álljon tőlem, hogy az előadók érdemeit bármi módon kisebbítsem, mégis megtévesztőnek találom valamennyire a Le Grand Théâtre de l’Amour borítóját, ugyanis ez a lemez elsősorban...
Galamb Zoltán | 2014. 02. 06.
Bravo! The Classical Album 2014 (CD)
Az új év közeledtével vagy beköszöntével régóta szokás összegezni az aktuális esztendő eredményeit, talán ezért annyira népszerűek a különféle toplisták, melyeket ki-ki a saját ízlése...
Németh Attila | 2014. 02. 03.
Dresch Quartet: Kapu és kert (CD)
Ahogyan a dzsessz a jazz magyar átirata, úgy a Dresch Quartet az amerikai műfaj legeredetibb magyar letéteményese. A 13. századi, perzsa eredetű szantir sokadunokájaként létrejövő cimbalom...
Galamb Zoltán | 2014. 02. 01.
Antonín Dvořák: Symphony No. 2 • 3 Slavonic Dances (CD)
Antonín Dvořák köztudottam Brahms Magyar táncainak hatására, voltaképp új kiadója, Fritz Simrock közvetítésével egyenesen a német komponista ösztönzésére írta meg szláv táncait. A...
Czékus Mihály | 2014. 01. 31.
Frank Wess: Magic 201 (CD)
A sors, mint a legnagyobb rendező, most is jól megkeverte a lapokat. Hiába álltak össze a világ legjobb jazzmuzsikusai és hiába készítettek egy ötcsillagos albumot, a produkcióra komor árnyék...
Galamb Zoltán | 2014. 01. 30.
Thin Lizzy: Fighting (CD)
A hard, progresszív vagy akármilyen alkategóriába sorolható rocktól legmesszebb elkalandozó Nightlife után a kvartetté bővült Thin Lizzy második próbálkozásában már többé-kevésbé teljesen...
Galgóczi Tamás | 2014. 01. 29.
Kings of Leon: Mechanical Bull (CD)
Három év telt el az előző Kings of Leon lemez megjelenése óta, ami a zeneiparban manapság már egyáltalán nem számít hosszú időnek, kivált, ha az eltelt idő egy részét az adott zenekar...
Szabó Dominik | 2014. 01. 28.
Woodkid: The Golden Age (CD)
Mit várhatunk egy albumtól, amely már az első számban tisztázza, hogy „the golden age is over” (vége az aranykornak), amelynek már a felvezető videoklipjében egy nyálát csorgató kutyával...
Kökény Pali | 2014. 01. 27.
Orchid: The Zodiac Sessions (CD)
A rockzene, de úgy általában a zene megítélésében is a legtöbb ember számára fontos szerepet játszik az eredetiség kérdése. Vannak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a zenei termék, ami a kezük...
Galgóczi Tamás | 2014. 01. 26.
A Vörös Hadsereg Kórusa: The Soul of Russia (CD)
Úgy gondolom, amíg lesznek emberek, akik vonzódnak az egyenruhákhoz, addig olyanok is lesznek, akik a katonazenekarokban vagy a hadfiakból álló kórusokban találják meg azt a pluszt, amiért szeretnek...
Galamb Zoltán | 2014. 01. 25.
Via Crucis • Monteverdi: Teatro d’Amore (CD)
Többnyire gyanakodva fogadom az ilyen-olyan indokkal, például évfordulók kapcsán összepárosított régi kiadványokat, és időnként valóban előfordul, hogy a kiadó célja egész egyszerűen...
Németh Attila | 2014. 01. 24.
Johann Sebastian Bach: Six Sonatas for Violin and Piano (CD)
Mindig érdeklődést kelt, amikor egy leginkább a szóló és trió improvizációiról híres zongorista, Keith Jarrett klasszikus zenét játszik: vajon mennyire ismerhető fel a szabad játékban...
Galamb Zoltán | 2014. 01. 21.
Antonio Soler: 13 Sonatas (CD)
A CD borítószövege a bécsi klasszicizmusra adott spanyol válaszként hirdeti Padre Antonio Soler muzsikáját, azét a 23 évesen az egyház szolgáinak sorába lépett komponistáét, aki valóban...
Kökény Pali | 2014. 01. 20.
Red Fang: Whales and Leeches (CD)
Ha őszinték akarunk lenni, azt azért senki se gondolhatta komolyan, főleg a „Prehistoric Dog” sörpáncélos klipjének megtekintése után, hogy a portlandi zenekar fogja megírni az agyérsebészek...
Németh Attila | 2014. 01. 18.
Keith Jarrett: Concerts Bregenz / München (CD)
Keith Jarrett szóló zongorahangversenyei és ezek felvételei egy zenei forma folytonos és logikusnak tűnő metamorfózisai. Mintha Jarrett maga lenne ez a forma, és az éppen adott hangulata a változás...