Főkép

A 15. Womex Budapesten került megrendezésre, és nem csupán a számtalan remek koncert miatt volt számomra emlékezetes, hanem a rengeteg, itt megismert muzsikának köszönhetően. Ezért egy új rovatot indítok, amelyben – terveim szerint – a Womexen kapott demókról és lemezekről, illetve az utólag kapott korongokról írok röviden. Mivel a legtöbb esetben csupán pár számos promóciós anyagokról van szó, egy cikkben általában három korongot igyekszem majd bemutatni – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinfóval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és van pár exportálható minőségű hazai zenekarunk/előadónk, és időnként külföldi kollégáik is koncerteznek errefelé, azért még bőven van mit pótolnunk. Nemcsak a nagy fesztiválok hiányoznak, hanem a komolyabb szóló turnék is – hogy ez az anyagi helyzet, vagy más okra vezethető vissza, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, rengeteg, megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

Kimmo Pohjonen: Sensitive Skin (CD)

 

A finn válogatáslemez kapcsán már említettem, hogy a harmonika mennyire népszerű hangszer arrafelé, milyen gyakran használják az ottani együttesek. Úgy gondolom Kimmo Pohjonen még ebben az erős mezőnyben is egy teljesen új kategóriát teremtett, amikor nyakába vette az alaposan felturbózott hangszerét, ami úgy viszonyul a hasonló instrumentumokhoz, mint mondjuk a Rolls-Royce a Trabanthoz. De ez még nem minden, hiszen a különleges harmonika különleges zenész kezébe került, aki nem csupán kisebb zenei forradalmat hajt végre az 1999 óta megjelenő lemezeivel, hanem a koncerteken is ennek megfelelő látványossággal, mindig új ötletekkel keresi saját határait, bűvöli el a nagyérdeműt.

 

Mely határok valahol a csillagos ég, és az óceánok mélye körül helyezkednek el. Ez nem üres frázis, hiszen a most megjelent albumon gyakorlatilag nincs két egyforma szerzemény, mindegyiknek más a gyökere, eltérő a hangulata, köszönhetően a segítségül hívott vendégmuzsikusoknak, akik tényleg a zeneország legtávolabbi sarkaiból érkeztek a stúdióba. Ennek eredménye ez a körutazás, amely során leggyakrabban a kísérletező vagy a progresszív jelzők jutottak az eszembe. No meg a rock, mert a „Cyclon” vagy az „Emissio” és persze az „Atomi” gond nélkül elfér bármely nyári rockfesztivál színpadán. Mondjuk első hallásra mindenütt a progresszív elemek voltak túlsúlyban, de igazából azt érzem, hogy ezen az albumon tényleg minden hang a helyén van, legyen szó elektronikus effektről vagy akár vonósokról. Szerintem ez részben annak köszönhető, hogy az alapokat összeszokott társaság biztosítja, nem beszélve Pohjonen lányairól (Inka és Saana), vagy a csupán egyetlen számban felbukkanó Kronos Quartet tagjairól, akik számára szintén nem ismeretlen Pohjonen, elvégre korábban gyakran muzsikáltak együtt.

 

Említettem az eltérő hangulatokat: ez cseppet sem túlzás, hiszen a misztikus vagy inkább transzcendens tételtől (Serenity), a pulzusnövelő groove-ig (Cyclon) sokfélét megtapasztaltam zenehallgatás közben. Mindezen felül a hangszerelés is különleges, ezt a lemezt nem elég egyszer meghallgatni, mert annyi apró finomsággal bír, hogy egy alkalom nem elegendő a teljes mélységű felfedezésre. Remélem az eddig leírtak alapján az olvasó előtt nem egy elborultan kísérletező zenészt alakja ölt testet, hanem a saját határait feszegető, mindig megújulásra kész művész, aki kellő tudással és tehetséggel rendelkezik, hogy valóra váltsa elképzeléseit és álmait. Külön öröm számomra, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor a 2016-os Tavaszi Fesztivál alatt élőben is láthatom Kimmo Pohjonent – igaz, nem ezzel a lemezzel, hanem egy korábbi produkciójával lép fel a Millenárison, de április 23-a így is nagyon különleges alkalomnak ígérkezik.

 

Kinek ajánlom: a tangóharmonika és a különleges zenei élmények kedvelőinek.

2015-ben megjelent sorlemez.

Bővebben az előadó weboldalán: http://kimmopohjonen.com/

 

 

 

Sbrigyn Ymborth – Womex 2015 (CD)

 

A világzene többek között arra is remek lehetőség, hogy a globalizálódó bolygónkon tegyünk valamit anyanyelvünk megőrzése/népszerűsítése érdekében. Öröm látni, hogy miközben a honlapok vagy FB profilok túlnyomó része angolul is megosztja a fontosabb tudnivalókat, a szövegek túlnyomó része az előadók anyanyelvén szól. Az természetesen egyértelműen hátrány, hogy az országhatárokon túl élők számára a mondanivaló nem megy át, és ennek eredményeként a potenciális hallgatóság holisztikusan fogadja be a muzsikát, vagyis a szövegnek csupán a hangzása, érzelmi töltése számít, amely a zenével együtt alkot kerek egészet – de aki igazán tehetséges, és értéket tesz le az asztalra, az gond nélkül megküzd ezzel a kihívással.

 

Sbrigyn Ymborth – a név ezúttal nem együttest vagy énekest takar, hanem egy 2006-ban alapított független walesi lemezkiadót. Értelemszerűen ez a válogatás az kiadóhoz tartozó művészeket mutatja be, akiknek egyetlen közös tulajdonsága van: walesi az anyanyelvük, és ezt használják is szövegírás közben. Elsőre az olyan furcsaságokkal, mint például az amerikai country muzsikát játszó Cowbois Rhos Botwnnog formáció, nem is tudtam mit kezdeni, de ezen kívül szembejött még pár popos, illetve rockos társaság. Mondjuk a Clustiau Cŵn mindenkit felülmúlt a hamisítatlan punkzenéjével, amely egy az egyben megidézte a hetvenes évek végének zenei-társadalmi mozgalmát.

 

Világzenének így aztán csak két formációt tekintek, az egyik a családi vállalkozásnak is tekinthető háromtagú Plu, akik alternatív folkot játszanak, ami esetükben azt jelenti, hogy a walesi hagyományokat kiegészítik némi countryval, és a hangsúlyt az akusztikus gitárra, illetve a két énekesnő (Elan Mererid Rhys és Marged Eiry Rhys) hangjára teszik. A végeredmény egy nagyon letisztult hangzás, ami leginkább merengős hangulatával fogja meg a hallgatót. A válogatásra felkerült mindhárom szerzemény a 2015 novemberében megjelent Tir a Golau albumról származik. Nia Morgan szintén minimalista felfogásban játszik, és az ő zenéjének is esős-szomorkás hangulata van, kiegészítve a lágyan hullámzó dombok és a zöld mezők képével.

 

Kinek ajánlom: aki kedveli walesi nyelvet és kíváncsi a szigetország nem brit eredetű zenéjére.

2015-ben, direkt a Womexre összegállított válogatás.

A kiadó honlapja: http://sbrigynymborth.com/

 

 

 

Pádraig Rynne’s NOTIFY & Pauline Scanlon (CD)

 

Két héttel ezelőtt, az Idirad együttes kapcsán elmélkedtem azon, hogy merre vihetik tovább a következő generációk zenei örökségüket. Ugyanez merült fel bennem a Notify formáció kapcsán, melyben fiatal ír muzsikusok játszanak, akik nem a változatlan megőrzés hívei, hanem a művészi útkeresésük egyik módjának tekintik a meglévő alapok továbbgondolását.

 

Esetükben a kapcsolódást múlt és jelen között Pauline Scanlon énekesnő jelenti, aki – amennyire ezt meg tudom ítélni – úgy énekel, mint mondjuk szülei vagy nagyszülei tették, hangjában minden ott van, amit a zöld szigethez társítunk. Tisztaság, egyszerűség, öröm és bánat, sok szél és eső. A zenei hátteret biztosító csapat azonban határozottan szembemegy minden hagyományőrzéssel: az ő értelmezésükben például a „The Limerick Rake” című szerzemény elszállós-merengős hangulatot áraszt (ez főként a videóklipben érvényesül maradéktalanul), míg az eredeti vidám, táncra késztető tétel volt. A hangszerek ezen módon történő használata alapjaiban törli a vidámságot – de az új verzió sem rossz, egyszerűen csak más. Mielőtt bárki azt feltételezné, hogy a Notify egy köldöknéző társaság, gyorsan jelzem, hogy erről szó sincs, mert ott van például az „Advanced Knowledge / The Right Of Way” tétel, ami kifejezetten vidáman kezdődik, amit csak picit módosít az utolsó harmadban felerősödő jazzes improvizáció.

 

Összességében egy érdekes, újító szellemű produktum lett a Notify négyszámos kislemeze, amelyben ugyan jelen van a jazz, de ennek ellenére ez határozottan világzene, némi elektronikus alappal. Scanlon hangja nagyon illik a muzsikához, nekem ez a négyszámos EP sokkal jobban tetszik, mint az előző instrumentális nagylemez, amiben sokkal hangsúlyosabb volt az elektronika. A lemez az együttes honlapjáról díjmentesen letölthető – mindenkit bátorítok a meghallgatásra.

 

Kinek ajánlom: a kortárs ír világzenére kíváncsiaknak.

2014-ben megjelent album.

Bővebben a formáció oldalán: http://www.notify.ie/index.html