Iron Maiden: The Book of Souls (CD)

Egy kezemen meg tudom számolni, mennyi olyan zenekar van (lesz) az életemben, amelyet legalább annyit hallgattam, és a munkásságukkal való megismerkedés oly’ mértékű izgatottságot ébresztett bennem, mint az 1975-ben – négy évtizeddel ezelőtt! – életre hívott Iron Maiden. Steve Harris basszusgitáros/fő dalszerző csapata pályafutása első dupla albumával jelentkezett a The Book of Souls képében, amely a 16. stúdiókorong a sorban.

 

A nyitó „Eternity Should Fail” – Bruce Dickinson énekes egyik önálló dala – kellően hosszú, tartalmas és fordulatos ahhoz, hogy felvázolja, nagyjából milyen zenei élményre számíthatunk a további 70 percben: tipikus Maiden zakatolás és dallamvilág, mellyel együtt járnak az izgalmas riffek, az emelkedett, tekergő, egymásnak felelgető szólók (a gitáros trió összetéveszthetetlen stílusában), a letisztult, mégis játékos, döbbenetesen precíz és feszes dobok, és természetesen a megszokott, karakteres basszusfutamok. Dickinson szerintem ma is a világ egyik legeslegjobb (metal) énekese, minden pillanatban teljes lényét beleadja a dallamaiba, legyenek azok szinte narratív betétek vagy eget rengető részek.

 

A kettes „Speed of Light” a tizenkét esztendővel korábbi „Wildest Dreams” ikertestvére lehetne, s bár utóbbi az egyik legjobb kompakt dal a csapattól, az új, beharangozó nóta még azt is felülmúlja (a hozzá tartozó klip pedig egyszerűen fergeteges lett).

 

 

Az elsőre monumentálisnak ható szerzemények nagy terjedelmük ellenére jól áttekinthető felépítésűek; a dalközpontú részek közé zseniálisan építették be az agyas, nagyívű, az előbbiekhez hasonlóan emlékezetes vezérdallamú betéteket a szerzők, s így egyensúlyban maradnak a darabok – a felejthetetlen utazásra invitált hallgató rendszerint időben tud újra egy-egy stabil dalfoszlányba fogódzkodni, ezek szépen sorjában az ember fejébe ragadnak anélkül, hogy összekuszálódnának. Kevesek képesek úgy megírni az ilyen hosszúságú dalaikat, hogy azok efféle könnyedséggel öleljék körbe befogadójukat.

 

Sokszor érzem azt – kiváltképp ennél az albumnál, de a Brave New World óta minden sorlemeznél –, hogy a Vasszűz nem egyszerűen a heavy metal egy kimagasló formációja, hanem a világ egyik leghatalmasabb zenei produkciója, s ez a lemezes és színpadi teljesítményre egyaránt vonatkozik. Kevés, fémzenei stílusban alkotó bandára igaz, hogy nemcsak a kemény rock és metal kedvelői számára befogadható és élvezhető a zenéjük, s nem elsősorban az számít, ki mit vár egy muzikális produkciótól – amellett hogy a Maident tízből kilenc metalos kedveli, szinte bárkit, aki hangszeres zene-rajongónak vallja magát, képes elszórakoztatni a szextett.

 

A The Book of Soulson szereplő dalok egységesnek mondhatóak abban a tekintetben, hogy változatosak és a legapróbb részletekig „maidenesek”. Ebből az is kijöhetne, hogy unalomig variált Killers, Powerslave, Fear of the Dark futamok özönlenek ránk hosszú percekig, ám egyáltalán nem erről van szó. Gondosan megkomponált, aprólékosan hangszerelt, minden momentumában kidolgozott anyag ez, kitörölhetetlen dallamokkal, lágy intrókkal, érdekes billentyűs, sampleres betétekkel, lépcsőzetes, zenei építkezéssel, váltakozó érzelmi töltettel bíró epizódokkal, katartikus csúcspontokkal, kalandos átvezetésekkel, felemelő befejezésekkel.

 

Kevésbé újító ez a korong – már ami a zenekar hangzását illeti –, mint az öt évvel korábbi The Final Frontier, sokkal inkább átfogó jellegű: a legklasszikusabb stílusjegyektől kezdve, a Powerslave gitárfutamainak felidézésén valamint az újkorszakos, karcos és monumentális pengetéseken át egészen az említett utolsó dalcsokor sci-fis, futurisztikus hangulatáig találunk variáltan átemelt, továbbgondolt motívumokat az új szerzeményekben. Nincs összefüggő sztori, mégis nehéz szétválasztani a dalokat. Az album zenei tartalmasságát igazolja, hogy minden tételről hosszasan lehetne írni a legkülönbözőbb észrevételeket. Én most csak legkedvesebb dalomat elemzem ki egy kicsit.

 

A lemez záró darabja, Dickinson másik saját szerzeménye, a 18 perces „Empire of the Clouds” könnyed, álmodozó zongorával kezd, majd egyre fokozódó feszültség és komolyodó progos témázgatások közepette, egy több perces instrumentális előkészítés után következik az elragadó csúcspont Bruce őrületes énekével, s keretszerűen – amely a lemez több tételében alkalmazott fogás –, a visszaköszönő zongorával veszi kezdetét az emelkedett finálé, védjegyszerű belassulással, gilmouri érzékenységű gitárral színezve. A „Rime of the Ancient Mariner”-rel és a „Seventh Son of a Seventh Son”-nal vetekedő, kolosszális tétel, az Iron Maiden egyik csúcsalkotása, páratlan lezárás!

 

A lemez megszólalása legjobban a Dance of Death-re hajaz, főleg a gitárok terén, de a többi hangszer együttesen is a 2003-as korong soundját eleveníti fel. A mozgalmasságot tekintve a borító egyszerű, a booklet viszont újfent roppant tartalmas, a remek grafikák mellett a dalszövegeket is magába foglalja.

 

Van, aki sosem szerette a New Wave of British Heavy Metal pionírjait, mások csak az első két lemezt érzik magukénak, megint mások pedig az első Dickinson-korszak albumait imádják; őket valószínűleg ez a korong sem fogja meggyőzni. Aki viszont a XXI. században is keblére öleli az Iron Maident, elismeri és érti mai munkásságukat, a The Book of Soulst is gyakran előveszi majd a következő év(tized)ekben.

 

Az együttes tagjai:

Bruce Dickinson – ének

Dave Murray – gitár

Janick Gers – gitár

Adrian Smith – gitár, háttérének

Steve Harris – basszus gitár, háttérének

Nicko McBrain – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD1:

1. If Eternity Should Fail

2. Speed Of Light

3. The Great Unknown

4. The Red And The

5. When The River Runs Deep

6. The Book Of Souls

 

CD2:

1. Death Or Glory

2. Shadows Of The Valley

3. Tears Of A Clown

4. The Man Of Sorrows

5. Empire Of The Clouds

 

Diszkográfia:

Iron Maiden (1980)

Killers (1981)

The Number of the Beast (1982)

Piece of Mind (1983)

Powerslave (1984)

Live After Death (1985) koncert

Somewhere in Time (1986)

Seventh Son of a Seventh Son ˙(1988)

No Prayer for the Dying (1990)

Fear of the Dark (1992)

A Real Live One (1993) koncert

A Real Dead One (1993) koncert

The X Factor (1995)

Virtual XI (1998)

Brave New World (2000)

Rock in Rio (2002) koncert

Dance of Death (2003)

Death on the Road (2005) koncert

A Matter of Life and Death (2006)

Live After Death (2008) koncert DVD

Somewhere Back in Time (2008) válogatás

Flight 666 (2009) koncert

The Final Frontier (2010)

En Vivo (2012) koncert

Maiden England ’88 (2013) koncert

The Book of Souls (2015)