Távol álljon tőlem, hogy az előadók érdemeit bármi módon kisebbítsem, mégis megtévesztőnek találom valamennyire a Le Grand Théâtre de l’Amour borítóját, ugyanis ez a lemez elsősorban...
Az új év közeledtével vagy beköszöntével régóta szokás összegezni az aktuális esztendő eredményeit, talán ezért annyira népszerűek a különféle toplisták, melyeket ki-ki a saját ízlése...
Ahogyan a dzsessz a jazz magyar átirata, úgy a Dresch Quartet az amerikai műfaj legeredetibb magyar letéteményese. A 13. századi, perzsa eredetű szantir sokadunokájaként létrejövő cimbalom...
Antonín Dvořák köztudottam Brahms Magyar táncainak hatására, voltaképp új kiadója, Fritz Simrock közvetítésével egyenesen a német komponista ösztönzésére írta meg szláv táncait. A...
A sors, mint a legnagyobb rendező, most is jól megkeverte a lapokat. Hiába álltak össze a világ legjobb jazzmuzsikusai és hiába készítettek egy ötcsillagos albumot, a produkcióra komor árnyék...
A hard, progresszív vagy akármilyen alkategóriába sorolható rocktól legmesszebb elkalandozó Nightlife után a kvartetté bővült Thin Lizzy második próbálkozásában már többé-kevésbé teljesen...
Három év telt el az előző Kings of Leon lemez megjelenése óta, ami a zeneiparban manapság már egyáltalán nem számít hosszú időnek, kivált, ha az eltelt idő egy részét az adott zenekar...
Mit várhatunk egy albumtól, amely már az első számban tisztázza, hogy „the golden age is over” (vége az aranykornak), amelynek már a felvezető videoklipjében egy nyálát csorgató kutyával...
A rockzene, de úgy általában a zene megítélésében is a legtöbb ember számára fontos szerepet játszik az eredetiség kérdése. Vannak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a zenei termék, ami a kezük...
Úgy gondolom, amíg lesznek emberek, akik vonzódnak az egyenruhákhoz, addig olyanok is lesznek, akik a katonazenekarokban vagy a hadfiakból álló kórusokban találják meg azt a pluszt, amiért szeretnek...
Többnyire gyanakodva fogadom az ilyen-olyan indokkal, például évfordulók kapcsán összepárosított régi kiadványokat, és időnként valóban előfordul, hogy a kiadó célja egész egyszerűen...
Mindig érdeklődést kelt, amikor egy leginkább a szóló és trió improvizációiról híres zongorista, Keith Jarrett klasszikus zenét játszik: vajon mennyire ismerhető fel a szabad játékban...
A CD borítószövege a bécsi klasszicizmusra adott spanyol válaszként hirdeti Padre Antonio Soler muzsikáját, azét a 23 évesen az egyház szolgáinak sorába lépett komponistáét, aki valóban...
Ha őszinték akarunk lenni, azt azért senki se gondolhatta komolyan, főleg a „Prehistoric Dog” sörpáncélos klipjének megtekintése után, hogy a portlandi zenekar fogja megírni az agyérsebészek...
Keith Jarrett szóló zongorahangversenyei és ezek felvételei egy zenei forma folytonos és logikusnak tűnő metamorfózisai. Mintha Jarrett maga lenne ez a forma, és az éppen adott hangulata a változás...
Fogalmazhatnék úgy is, hogy szeretem a színészek könnyűzenei albumait, azokat a közlési közegek közti kirándulásokat, amikor a drámai erő a melódiával párosul. És való igaz, rengetegszer...
