Avishai Cohen: Into the Silence (CD)
Írta: Németh Attila | 2016. 01. 31.
Az új jazz generáció egyik állócsillaga, Avishai Cohen (trombita) a tőle ismert, melankolikus hangulatot legújabb lemezén nem trióban, hanem kvintettben festi meg. Az így létrejövő, mintegy minden hallgatás után folyamatosan táguló harmonikus univerzum motorja ezúttal is Nasheet Waits (dobok), aki Logan Richardson világszerte csak februárban megjelenő Shift című korongján hívta fel magára a figyelmet minden gátat áttörő játékával. Ezen az albumon sem egyszerűen csak kísér: az „Into the Silence” mélydobjai amolyan törzsi, a hovatartozást indikáló útjelzők a coheni galaxisban. Bár a teljes terjedelmében eredeti kompozíciók most nem virtuóz, intenzív ritmizálást igényelnek, Waits ezt a típusú feladatot is mesterien oldja meg, és a kiváló hangtechnikusoknak köszönhetően (Gérard de Haro, Nicolas Baillard) mindvégig dinamikusan érvényesül a háttérben.
Az albumot nyitó „Life and Death” a maga nyugodt, balladisztikus jellege ellenére egy ritmikailag trükkösen szerkesztett téma, amely Yonathan Avishai-val (zongora), a trombitával állandó dialógusban kvartetté bővíti Cohen előző korongjának (Dark Nights) trió-koncepcióját. A szóló szekciókat is erre a párbeszédre építik fel, nincsenek nagy rázások, hanem csupán folyamatos hangulatfestés, amelyben egyszer a trombita, majd a zongora jut dominánsabb szerephez. Annyira egységesen, majdhogynem homogénül szól az együttes, hogy bár meghalni nem támad kedvünk, de nem is töltődünk fel életenergiákkal.
Talán az egyik kulcs ehhez a muzsikához az, hogyha hagyjuk, hogy beszippantson minket. Mint ahogyan minden bizonnyal ezt sokakkal tette az őszi Womex fesztiválon október 22-én fellépő művész, mert zenéje élőben feltehetőenmég szuggesztívebb. Ahogyan a „Dream like a Child” imperatívusza is mintegy azt sugallaná, hogy ha figyelsz a muzsikámra, akkor megtanítalak újra bátran álmodozni. És valóban, ez egy olyan korong, amelynek élvezete erős koncentrációt igényel, egyébként csak amolyan háttérmuzsikaként fog beleolvadni a környezetünkbe. Mindazonáltal a zene nem követelődzik, elfogadó, mindkét funkciót szívesen betöltő szerepet ajánl, és ezért éppen úgy tökéletes egy baráti beszélgetés mögé, egy fáradt nap végére, mint ahogyan arra is, hogy ezen a zenén keresztül kíséreljük meg megérteni a jazz fiatal művészeinek viszonyát egy olyan műfajhoz, amelynek a konzervatizmus nem hogy nem áll jól, de egyenesen a szita rései felé löki azokat, akik nem kísérleteznek valami eredetivel.
Avishai Cohen nem konzervatív muzsikus, és sok tekintetben roppant eredeti is. Ez az új hanganyag mindazonáltal – ahogyan az album címe mintegy jelzi is – a hangtalan és ezáltal némileg súlytalanná váló muzsikáról szól.
Előadók:
Avishai Cohen – trombita
Bill McHenry – szaxofon
Yonathan Avishai – zongora
Eric Revis – nagybőgő
Nasheet Waits – dobok
Elhangzó szerzemények:
1. Life and Death
2. Dream like a Child
3. Into the Silence
4. Quiescence
5. Behind the Broken Glass
6. Life and Death – Epilogue