Lawrence Block: Bérgyilkos inkognitóban

Lawrence Block jól megviccelte olvasóit, amikor eljátszotta, hogy a Bérgyilkos mindörökkével annak rendje és módja szerint lezárja bélyeggyűjtő hőse kalandjait: a harmadik kötet nyulas zárónovellája alapján úgy tűnt, a bérgyilkos hű lesz a címhez.

Azóta eltelt két év, és a szerző különösebb előrejelzés nélkül, a hetedik ikszbe lépve előállt még egy Keller-regénnyel; hogy ez valóban az utolsó lesz-e, vagy sem, azt a fentiek ismeretében persze lehetetlen lenne megjósolni.

Mindenesetre minden jel arra mutat, hogy ez most tényleg a végső etap: Keller ugyanis az előző kötetben bejelentett visszavonulási szándékot olyannyira nem felejtette el, hogy az aktuális melót valóban az utolsónak tekinti. A küldetés maga elméletileg olyan lenne, mint az összes többi: hősünk megérkezik a helyszínre, felméri a terepet, eszik-iszik-tévézik, elvégzi a dolgát, aztán hazamegy.

A krach akkor üt be, amikor a helyszínen megölik Ohio állam kormányzóját, és bár még a saját munkáját se végezte el, a hatóságok Kellert gyanúsítják a merénylettel.

A bérgyilkos persze már túl élénken képzelte el hátralévő, gondtalan napjait ahhoz, hogy hagyja magát elkapni, így életében először kénytelen hanyatt-homlok menekülni, és sűrűn reménykedni, hogy még egyszer viszontlátja imádott bélyegeit.

A szinopszis alapján is ki lehet találni, hogy Block ezúttal szakított a bevált formulával: sehol az első és harmadik Keller-regényben megismert-megszeretett novellafüzér, a Bérgyilkos inkognitóban leginkább a második kötetre rímel, ahol hősünk életének epizódjait egy rivális bérgyilkos fenyegetése fogta egybe.

A negyedik kötet tehát már teljesen hagyományos menekülős sztori, filmes párhuzammal élve road-moviekra emlékeztető, államokon átívelő, jórészt szótlan autózással. Persze a természeténél fogva csendes, nem éppen hektikus életéről ismert Keller figurájához tökéletesen passzol ez a forma, és a komótos tempó, a kevés izgalom dacára végig érdekes marad a könyv, igaz, jórészt a főhősnek köszönhetően.

Az előző részekből ismerős, nagyon jellegzetes fapofa-humor szerencsére ezúttal is megvan; bár olyan groteszk helyzetek nem állnak elő, mint a korábbi kötetekben, az útközben elszórt, visszafogott poénok és néhány szűkszavú párbeszéd a régi szép időket idézi.

A könyv egyetlen hátránya, ami főleg a korábbi, izgalmas-változatos helyzetekben nem szűkölködő regények fényében meglepő, a kiszámíthatóság. Az eddigi, hősünk mindennapi életét bemutató rendhagyó sztorik helyett ugyanis (túl) jól ismert „utolsó történet”-sémát kapunk, így ezen a szinten valószínűleg senkit sem érhet különösebb meglepetés.

A negyedik Bérgyilkos-regény élvezhetősége tehát ezúttal kizárólag azon múlik, mennyire nőtt hozzánk Keller figurája: ha az elmúlt pár évben sikerült igazán megszeretnünk, talán elnézőek lehetünk a kissé érzelgősre hangolt lezárással is.

Kissé szokatlanra sikerült búcsú a Bérgyilkos inkognitóban, de Block abban a nyertes helyzetben van, hogy a majd’ húsz éve kitalált figurájával olyan karaktert adott az olvasóknak, akiről nem tud rossz könyvet írni. J. P. Keller személye tehát nagy ajándék nekünk, remélhetőleg azonban szakmáját hozzá hasonló profizmussal végző atyja soha nem kíván visszavonulni.

A szerző magyarul eddig megjelent művei:

Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén

J. P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban

Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett

Kapcsolódó írás:

A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak

Regényrészlet:

Részlet Lawrence Block: Bérgyilkos inkognítóban című könyvéből