FőképValószínűleg a legtöbb regénysorozatból, álljon akár ingadozó, akár egyenletesen magas színvonalú kötetekből, előbb-utóbb kiválik egy kedvenc, amelyet a közönség hallgatólagos egyetértéssel elfogad kiválasztottnak.
Lawrence Block több szempontból is rendhagyó Matt Scudder-sorozata ebben a vonatkozásban is különlegesnek számít.

A hazánkban is talán egyre ismertebb szériában furcsa sűrűsödés tapasztalható: amíg az első négy könyv csendes, háttérben meghúzódó (amolyan előkészítő) munka, addig a Nyolcmillió halál és a Ha a szent kocsma is bezár egyaránt kultikus státusznak örvend.

Bár a szerző saját tapasztalata szerint az utóbbi felé húz az olvasók szíve, a főhős fejlődéstörténete szempontjából mégis az előbbi a lényegesebb – a feloldhatatlan dilemma taglalása helyett mindenesetre több értelme van mindkettőt egyaránt kiemelkedő fontosságúnak elkönyvelni.

A japán Maltese Falcon-díjat megjelenésekor elnyerő hatodik kötet egy szempontból feltétlenül kilóg a sorozatból: ez az egyetlen ún. prequel, vagyis előzménytörténet; kronológiailag tehát nem Az apák bűnei az első Scudder-sztori, hanem ez az 1975-ben játszódó regény.

Főhősünk mindenesetre már itt is túl van az incidensen, amelynek hatására otthagyta a rendőrségi köteléket, hogy aztán engedély nélküli magánnyomozóvá váljon, de itt még viszonylag nagy és állandó társaság veszi körül, amikor önpusztító szenvedélyének hódol.

Ivócimboráihoz kötődnek az aktuális bűnügyek is: az ötfős csapat szemtanúja annak a kocsmai rablótámadásnak, amelynek felderítésével a tulaj megbízza Scuddert, valamint az egyik haver kéri meg arra, hogy találja meg otthonában megölt felesége gyilkosát.

Bár Block hőse ezúttal valamelyest élénkebb szociális életet él, természetesen megmarad magányos farkasnak: a segítségnyújtások ellenére az ügyet egyedül oldja meg, és ugyanígy néz szembe legfélelmetesebb ellenségével, ami ráadásul hű társának álcázza magát.

Még ugyan nem tart ott, mint a Nyolcmillió halál pokoljárásánál, de jó úton halad: képtelen szabadulni az alkoholtól, pedig Scudder már most is tisztában van vele, hogy amit csinál, az érthetetlen és értelmetlen – de létszükség.

A címét egy létező Dave Van Ronk-dalból átemelő regény legalább annyira szól az alkoholizmus lassan ölő betegségéről, mint az aktuális ügyekről, amelyekben Scudder nyomoz.

Lehet persze olvasni tisztán krimiként, a megoldásra a szabályok szerint valóban csak az utolsó oldalakon derül fény, de a könyv szerencsére ennél többről is szól: a barátság természetének érintőleges tárgyalása mellett búskomor krónikája egy állapotnak, egy léthelyzetnek, amibe nagyon könnyű beleragadni, kimászni belőle viszont annál nehezebb.

A Ha a szent kocsma is bezár az utolsó megmerítkezés Scudder alkohol áztatta korszakában: a következő kötettől kezdve már a kapaszkodás, a lassú megtisztulás fáradalmas útját követhetjük végig.
Sokkal vidámabb hangulatra mindenesetre nem, de hasonlóan magával ragadó, érzékletes és erőteljes regényekre nyugodtan lehet számítani.

A szerző magyarul eddig megjelent művei:

Matt Scudder:
Az apák bűnei
Az apák bűnei
A pusztítás és teremtés ideje
A halál völgyében
Döfés a sötétben
Nyolcmillió halál
Ha a szent kocsma is bezár
A penge élén

J.P. Keller:
Bérgyilkos
Bérgyilkos a célkeresztben
Bérgyilkos mindörökké
Bérgyilkos inkognitóban

Bernie Rhodenbarr:
A betörő, aki parókát viselt
A betörő, akit szekrénybe zártak
A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni
A betörő, aki Spinozát olvasott
A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian
A betörő, aki eladta Ted Williamst
A betörő, aki Bogartnak képzelte magát
A betörő, akit temetni veszélyes
A betörő, aki zabot hegyezett

Kapcsolódó írás:A betörő, akit Bernie Rhodenbarrnak hívnak

Regényrészlet:Részlet Lawrence Block: Ha a szent kocsma is bezár című könyvéből