Sok év (na jó, pontosan 14) telt el azóta, hogy egy német fiatalember megmutatta: a metalzenében is vannak még járatlan ösvények, olyan irányzatok, amik majdhogynem kézenfekvőek, ám eddig...
Mostanában, ha egy kis zenei felüdülésre vágyom, leginkább az Anthrax frissebb számait hallgatom. Ugyan semmi bajom a metal legnépszerűbb előadóival, a szimfonikus, progresszív és extrém...
A Hardcore Superstar a tavalyelőtti best of albumával már belopta magát a szívembe. Nemcsak azért, mert volt a dalokban valami megfoghatatlanul jó, de azért is, mert azzal a válogatással bemutatták,...
A „Nagy 82-esek” vagy – hogy a The Big Teutonic Four elnevezéshez hűek maradjunk – „A nagy teuton 82-esek” címet is adhatták volna ennek az LP-nek. Az ok igen egyszerű: a korongon hallható...
Könnyen elképzelhető, hogy azok, akik egykor régen Tarja miatt kedvelték meg a zenekart, most teljesen kiábrándulnak a szólóéneket (az „Orphanage Airlines”, a „Sundown” és főként a...
Hallottam már az Enforcerről, inkább csak futólag, de ahogy belehallgattam egy-egy dalukba, valahogy nem is igazán akartam többet tudni róluk. Nekem hiányzott az egészből valami. Valami, ami...
A Holy Grail 2009-ben megjelent első EP-je, az Improper Burial óta több tagcsere is történt a banda életében (amely eredetileg Sorcerer néven alakult meg, ám az együttes akkori tagjai mégis...
Nem a Korpiklaani az egyetlen zenekar, aminek a lemezeit „rongyosra” hallgattam, viszont azt el lehet mondani, hogy – egyelőre – nem igazán találkoztam más együttessel, ami ilyen jellegű...
Három év telt el a Psychedelicatessenmegjelenése óta: nem különösebben hosszú idő, mégis két ponton változott a csapat felállása: Nick Harradence-t Jay Micciche, majd Mark Heaney követte...
Ez idáig nem nagyon hallgattam a finn The 69 Eyes nevű, gótikusnak besorolt (bár érzésem szerint szélesebb rétegnek is élvezetes zenét játszó) bandát, de most épp lehetőségem adódott meghallgatni...
Ritka az az eset, amikor egy együttes első albumán teljes fegyverzetében pattan elő, mégis akad rá példa. Ilyen eset a Thresholdé is. Igaz, ők már jóval a bemutatkozó korong megjelenése előtt...
A Psychedelicatessen és a debütáló Wounded Land megjelenése között mindössze egy év telt el, mégis két helyen is változás történt a felállásban: Tony Grinham-et Nick Harradance váltott...
A lemez címe egyben program is: a folyamatos tagcserék, a haláleset után a csapat elsősorban előretekint, nem hagyja magát eltántorítani a saját maguk által kijelölt úttól. Aki azonban a...
Amikor 2010-ben a frontember, Steve Lee halálos közúti balesetet szenvedett, tartottam attól, kész, vége, hatszáz, nekik befellegzett, feloszlanak, és mindenki megy, amerre lát. Nem tudom, ki...
A legtöbb előadó pályáján beazonosítható az a pont, ahol, úgymond, megtalálják a saját hangjukat, és onnantól egyenes az út a kiteljesedésig és/vagy a karrierjük hosszabb vagy rövidebb...
Idióta módon megörültem az új Unleashed albumnak, mert éppen semmi új zeném nem volt és mégsem lehet 24/7-ben Slayert hallgatni. Elfogult vagyok velük szemben is, ezért előre szólok, semmi...
