Főkép

A Hardcore Superstar a tavalyelőtti best of albumával már belopta magát a szívembe. Nemcsak azért, mert volt a dalokban valami megfoghatatlanul jó, de azért is, mert azzal a válogatással bemutatták, hogy épp úgy tudnak eszeveszetten bulizó jó fejek lenni, mint brutálisan egyszerű részegek, vagy akár mély érzelmekről daloló, „igazi” emberek is. Ők nem félnek attól, hogy megmutassanak mindent, mert a kemény srácoknak is vannak érzelmeik, épp úgy, ahogy cseszettül szétcsúszott pillanataik is, de azért mindig képesek egyet bulizni.

És az idei, kilencedik stúdióalbumukon is tartják ezt az irányvonalat. Na jó, az „Into Debauchery” már-már ősemberien egyszerű, alkohollal alaposan átitatott vad egyszerűsége éppen nem bukkan fel a C`mon Take On Me-n, de minden más igen. A street metal stílusú banda ismét nagy bulizásra invitál minket, de mindeközben nem feledkezik meg azokról a pillanatokról sem, amikor kicsit magunkba kell szállnunk és szembe kell néznünk a problémáinkkal.


A kiadó már jó ideje elérhetővé tette az egyik legjobban sikerült dalt, a „One More Minute”-ot, amire aztán a hozzám hasonló rajongók rögtön le is csaptak. Hisz mi mást is tehettünk volna? Ez volt az egyetlen kapaszkodónk márciusig, és csalódnunk nem is kellett: a svéd fiúktól megszokott tempós, dallamos, sodró lendületű dallal találtuk szembe magunkat, amiben a kezdeti, dobbal feldobott szövegelés egyre csak gyorsult, hogy aztán az egész banda beszálljon és létrejöjjön az új metálhimnusz, amit egy koncerten nyilván az egész tömeg egy emberként fog skandálni, amikor épp nem gitárszóló visít.

A bulizós vonalat erősíti az „Are You Gonna Cry Now” is, ami a bevezető után megint csak a tömeg által is könnyen énekelhető refrénben tetőzik, miközben a hangszerek el-elhallgatnak, ki-be lépkednek, hogy ezzel is dobjanak egyet az egészen. A háttérvokállal megerősített refrén pedig zseniálisan eltalált, szinte érezteti a tömeg tombolását és lüktetését.

A lassú szekció számomra legmegkapóbb dala egyben le is zárja az egész lemezt: a „Long Time No See” lassú és visszafogott gitárpengetéssel indul, és az ehhez csatlakozó halk ének egy pillanat alatt felkelti a figyelmünket. És ezután egyszerűen nem tudunk elszakadni ettől a számtól, hiszen magával ragad, beszippant és a refrén keményebb, egész zenekarral operáló része erőt ad. Erőt ahhoz, hogy rég elfeledett és elhanyagolt barátokat keressünk fel, hogy felelevenítsük a régi emlékeket, és ha bármi vita is volt közöttünk, azt tisztázzuk.

Maradt még kilenc dal a lemezen. Kilenc szintén nagyszerű szerzemény, amiről most nem írok. Nem írok, mert nem kell. Mert ezek épp úgy megragadnak bennünk valamit, akár a fent leírt három nóta: féktelen bulizásra buzdítanak, vagy arra késztetnek, hogy az érzelmeinkbe tekintsünk. És mindezt olyan változatosan, stílusosan és nagy hozzáértéssel teszik, amitől egyértelművé válik, hogy a Hardcore Superstar felnőtt a nevéhez, mind a zene, mind pedig a dalszövegek terén, és a „Superstar” részt immáron senki sem vitathatja el tőlük. Úgyhogy partira és kis magunkba szállásra felkészülni, lemezt indíts...MOST!

Az együttes tagjai:
Joakim "Jocke" Berg - ének
Martin Sandvik - basszusgitár
Vic Zino - gitár
Magnus "Adde" Andreasson - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Cutting The Slack
2. C`mon Take On Me
3. One More Minute
4. Above The Law
5. Are You Gonna Cry Now
6. Stranger Of Mine
7. Won`t Take The Blame pt. 1
8. Won`t Take The Blame pt. 2 (Sect Meeting)
9. Dead Man`s Shoes
10. Because Of You
11. Too Much Business
12. Long Time No See

Diszkográfia:
It`s Only Rock`n`Roll (1997)
Bad Sneakers and a Pina Colada (2000)
Thank You (For Letting Us Be Ourselves) (2001)
No Regrets (2003)
Hardcore Superstar (2005)
Dreamin` in a Casket (2007)
Beg For It (2009)
Split Your Lip (2010)
The Party Ain’t Over Till We Say So (2011) válogatás
C`mon Take On Me (2013)