Főkép

Három év telt el a Psychedelicatessenmegjelenése óta: nem különösebben hosszú idő, mégis két ponton változott a csapat felállása: Nick Harradence-t Jay Micciche, majd Mark Heaney követte a dobok mögött, az énekesi posztra pedig visszatért a progresszív metál vándormadarának is tekinthető Damian Wilson. Persze az utóbbi ezúttal sem maradt sokáig, de ez már egy későbbi történet.
 
Az Extinct Instinct lemez határozottan érettebb anyag, mint elődje volt. A Wounded Land esetében érződött, hogy évekig formálták a dalokat, a második korong talán túl gyorsan követte a debütálót. Ezúttal több időt hagytak maguknak – persze ebben nyilván a dobos- és énekes problémák szerepet játszottak – és ez jót tett a produkció minőségének. A „Paradox”-hoz hasonló slágert ezúttal sem kapunk, de megismerhetjük a Threshold lírai oldalát is. Ez utóbbi mindenesetre nem a nyitó „Exposed”-ban domborodik ki, amely afféle bemelegítő nótaként ismét a csapat keményebbik oldalából ad ízelítőt. Vannak, akik az agresszivitást értékelik a brit csapat munkásságában, véleményem szerint azonban a fülbemászó dallamokban rejlik legfőbb erejük. Az „Exposed”, akárcsak az azt követő „Somatography” sokkal inkább a Psychedelicatessent idézi, mint a Wounded Landet: hajlamos is az ember arra, hogy könnyelmű ítéletet mondjon az anyagról, de a történet legjobb része a harmadik számmal veszi kezdetét.
 
Az „Eat the Unicorn”terjedelmével is kilóg a többi szám közül: de nem csak az teszi különlegessé, hogy 10 percnél is hosszabb, hanem az igazán nagy prog metál számokra jellemző számos ritmusváltás, professzionális hangszeres játék, ezek mellé pedig igazán fülbemászó refrén társul. Lírai számot korábban nemigen hallhattunk a Thresholdtól, most a „Forever” ezt a hiányt is pótolja. Damian Wilsonnak ugyan nem annyira a finom dallamokra termett a hangja – ebben persze az évek folyamán sokat fejlődött –, de a „Forever”-t az éneknek és a billentyűsjátéknak is köszönhetően az album legjobbjai között van.
 
Nem mintha utána leülne a lemez, sőt! A „Virtual Isolation”-t a lemez húzószámának szánták, amit az mutat, hogy egyszerűsített, rádiós verzió is készült belőle. Persze az már a 90-es években sem volt gyakori, hogy progresszív rockot játsszanak a rádión, de legalább megpróbálták. A szám a tempósabbak és keményebbek közé tartozik, ellentétben az első kettővel viszont itt ezt fogós refrénnel spékelték meg, és jobban kihasználták Wilson hangi adottságait. Hasonlókat lehet elmondani a megtévesztő című „The Whispering”-ről, ebben azonban lassabb részek is hallhatók.
 
A korong második feléről feltétlenül ki kell emelni a „Clear”-t, amely még tisztábban lírai szám, mint a „Forever”. Mindössze három és fél perces hosszával ki is lóg a megszokott Threshold-nóták közül, de amilyen egyszerű, annyira fület gyönyörködtető. A vége felé található a „Part of the Chaos” is, amely a March of Progress „Rubicon”-jával állítható párhuzamba: mindkettő hosszú, összetett szám, amelyben minden hangszeres megmutatja, mire képes, amolyan „nagy finálé”: mindkettő zárószám is a lemezen, utánuk már csak a bónuszok kaptak helyet.
 
Az Extinct Instinct ráadásai közül a szintén lírai „Mansion” a legkiemelkedőbb, de ezúttal is elmondhatjuk, nem a bónusznóták miatt érdemes megvásárolni a lemezt. Az viszont nem kétséges, hogy akinek annak idején kimaradt, annak érdemes beszerezni az újrakiadást: mindenképpen megéri az árát.
 
Az együttes tagjai (1997):
Karl Groom – gitár
Nick Midson - gitár
Damian Wilson - ének
Richard West - billentyű
John Jeary – basszusgitár, akusztikus gitár, vokál
Mark Heaney - dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Exposed
2. Somatography
3. Eat the Unicorn
4. Forever
5. Virtual Isolation
6. The Whispering
7. Lake of Despond
8. Clear
9. Life Flow
10. Part of the Chaos
11. Segue
12. Mansion
13. Virtual Isolation (radio edit)
14. Smile at the Moon
 
Diszkográfia:
Wounded Land(1993)
Psychedelicatessen (1994)
Livedelica (koncert, 1995)
Extinct Instinct (1997)
Clone (1998)
Hypothetical (2001)
Critical Mass (2002)
Concert in Paris (koncert, 2002)
Critical Energy (koncert, 2004, 2CD)
Subsurface (2004)
Surface to Stage (koncert, 2006)
Dead Reckoning (2007)
The Ravages of Time- The Best Of Threshold (2007)
March of Progress (2012)