Avantasia: The Mystery of Time (CD)

Sok év (na jó, pontosan 14) telt el azóta, hogy egy német fiatalember megmutatta: a metalzenében is vannak még járatlan ösvények, olyan irányzatok, amik majdhogynem kézenfekvőek, ám eddig mégsem próbálkozott velük senki. És 11 év telt el azóta, hogy kijött az első lemez ebben a műfajban, a The Metal Opera az Avantasia előadásában.

 

Azóta bizony a banda sokat változott. Legalábbis annak mindenképpen fel fog ez tűnni, aki – ha nem is megalakulásuk, de legalább első albumuk óta – figyelemmel követi ennek a projektzenekarnak a pályafutását. És miért csak annak fog feltűnni, aki már ismeri őket? Nos, mindössze azért, mert nem pálfordulás történt a bandában, egyszerűen csak mélyebbre merülnek a témáikban. Hiszen az Edguy énekes-gitárosa, Tobias Sammet által létrehozott banda továbbra is az azóta csak metalopera néven emlegetett műfajban alkot, ami azért különleges, mert nem egy vagy két irányzatot ötvöz, hanem a metal rengeteg különféle stílusjegyét egyesíti, és ezeket olyan módon fésüli össze, hogy a végeredményben egy pillanatra sem érezhető törés. A metalopera az operában is bevett szokást követi, egy főbb irányvonal mentén halad, de szabad kalandozásokat is megenged magának, és több szereplő – vagyis énekes – részvételével mesél el egy történetet.

 

A The Mystery of Time – ahogy már említettem – túltesz elődjein is. Tobias Sammet, ez a mára már szupersztárnak számító fiatalember nemcsak még profibb, összetettebb zenei alapot álmodott meg, hanem egyre inkább képes olyan nagy mértékű stílusváltásokat is beleépíteni az egyes dalokba, amelyektől az Avantasia legújabb albuma már-már versenyre kelhet egy-egy klasszikus operával is.

 

Kezdjük ott, ahol az album is: a „Spectres” című szerzemény nagyszerű intrójával, amibe csodálatosan hasít bele a helyenként uralkodóvá váló vadászkürt hangja, majd másfél perc elteltével az instrumentális bevezető minden zökkenő nélkül vált át a tulajdonképpeni dalba, ahol a hangulat gyakran egyre emelkedettebb lesz, majd hirtelen megtörik, minden visszafogottá és lassabbá válik, de pár ütem után ismét az egekbe emelkedünk a refrénnel. Vagy itt van a „Black Orchid” című szerzemény is, melyben a Saxon énekese, Biff Byford szegődik Tobias Sammet mellé. A rendkívül feszülten kezdődő dal az eszméletlen hangzású, kórussal megerősített refrénben egészen felemelővé válik, és a feszült téma, a pátosszal átitatott refrén és az elhalkuló hangszerek váltogatása és állandó ismétlése olyan nagyszerű dalt eredményez, amibe még mindig belefér egy kis tipikus metalos gitárszóló is.

 

Ezúttal felkerült a korongra egy olyan dal is, mely sokkal lágyabb, romantikusabb hangvételű, és szinte már beleillene egy népszerű – ám mindenképpen hatalmas tehetséggel megáldott – popénekes repertoárjába is. A „Sleepwalking”-ban az évek óta háttérénekesként közreműködő Cloudy Yang emelkedik egy szintre Tobiasszal: gyönyörű és tiszta, magasabb regiszterekben is biztosan hangzó duettjük alá a töretlen, megszelídített gitár lágy hangja kúszik be.

 

Persze nem hanyagolhatjuk el a nagyobb hangvételű (értsd: több mint tíz perces) szerzeményeket sem, mint amilyen a „Savior In The Clockwork”. Az efféle dalok tipikusan azoknak a zenakaroknak a sajátjai, akik szimfonikusokkal és/vagy kórussal is együttműködnek, hiszen csak az ilyen mértékű összetettség ad lehetőséget arra, hogy egy témát igazán körbe lehessen járni, anélkül hogy hosszabb ideig ugyanazt játszaná és így unalmassá válna a banda. Mert például amikor a szimfonikus bevezető után az elektromos- és basszusgitárok, a dobok és a szintetizátor is beszállnak, az rögtön megdobja az egészet, pláne ha egy rövid ideig még a kórus is segít teljesebbé tenni a hangzást. A srácok pedig mindezt még jobban megpörgetik – a szimfonikusok háttérbe vonulása után egy kicsit barbarikusabb riffekkel rázzák fel a hallgatót. Ezeket váltva pedig megszólal a gitárral megtámogatott, hangmagasság-váltásokkal telepakolt énekrészt, ami felvezeti a már-már elvárható emelkedett, pörgős, kórussal is segített refrént. A tökéletes hatás eléréséhez viszont nagymértékű dinamizmusra, hirtelen váltásokra és tökéletes koncentrációra van szükség – amiből szerencsére sem az Avantasiánál, sem Michael Kiskénél, sem Biff Byfordnál, sem pedig Joe Linn Turnernél nincs hiány, így a dal egy pillanatra sem válik unalmassá vagy feleslegesen elnyújtottá.

 

Az Avantasia 2013-as albuma pont azt adja, amit vártunk is tőlük, csak még átgondoltabban, még dinamikusabban, mint eddig, így nemcsak a régi rajongók, de a metalopera stílusával éppen csak ismerkedők is nyugodtan elmerülhetnek egy tökéletesen tálalt csodálatos történetben.

 

Az együttes tagjai:

 Tobias Sammet – ének, basszusgitár

Sascha Paeth – gitár

Russell Gilbrook – dobok

Miro – billentyű

Cloudy Yang – ének, háttérvokál

Joe Lynn Turner – ének

Biff Byford – ének

Michael Kiske – ének

Ronnie Atkins – ének

Eric Martin – ének

Bob Catley – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Spectres

2. The Watchmakers Dream

3. Black Orchid

4. Where Clock Hands Freeze

5. Sleepwalking

6. Savior In The Clockwork

7. Invoke The Machine

8. Whats Left Of Me

9. Dweller In A Dream

10. The Great Mystery

 

Diszkográfia:

Avantasia - The Metal Opera Part I (2001)

Avantasia - The Metal Opera Part II (2002)

Lost In Space Part 1 & 2 (Single, 2007)

The Scarecrow (2008)

The Wicked Symphony (2010)
Angel Of Babylon (2010)

The Flying Opera (2011)

The Mystery Of Time (2013)