Főkép

Kenny Wheeler (szárnykürt) post mortem megjelent albuma az elegancia és a kiegyensúlyozott melankólia jegyeiben született. Az összes kompozíciót jegyző Wheeler a szólamok nyugodt párbeszédeit komponálta meg, amelyek nemcsak az egyes témák alatt jellemzőek, hanem John Parricelli kifinomult gitárjátékának köszönhetően az egész korongot áthatják. Mindez, az ECM lemezeknél megszokott, magas minőségű hangmérnöki munkával párosulva egy rendkívül mély és puha szonikus paplant terít elénk, amely alá bebújva elmélyíthetjük bágyadtságunkat, vagy éppen kikapcsolhatunk és élvezhetjük egy érett muzsikus életének utolsó összegzését, amely egy picit szomorkás, picit keserű, de ízlésesen pulzál, csorog, néha még táncra is hív.

 

Chris Laurence (nagybőgő) roppant dinamikusan kísér minden egyes témában, Martin France (dobok) pedig állandóan figyel és reagál: kettőjük ritmusszekciója sodorja tovább a gyakorta inkább csak rövid ívekből összeálló szárnykürt dallamokat, amelyeket aztán vagy Stan Sulzmann (tenor szaxofon) vagy Parricelli terebélyesít ki egy-egy szólóban, hogy Wheeler is néha lubickoljon – ahogyan a „The Long Waiting”-ben a szaxofon szóló után egy feltehetően előre megírt dallammal uniszónóban visszatérnek a téma egy coda-szerű ismétléséhez, az egészen zseniális.

 

Az életmű sajnos ezzel a koronggal zárttá vált és az ECM ennek alkalmából egy rendkívül esztétikus papír alapú csomágoláson túl, egy kísérőfüzetkében össze is foglalja Wheeler katalógusát, amelyek ismert és ismeretlen irányokba mutatnak és rengeteg izgalmas korong meghallgatására invitálják azokat, akik retrospektív mélyednének el a művész munkásságában. Azt látjuk, hogy alig akad olyan nagy Wheeler kortárs, akivel ne játszott volna: készített lemezeket Lee Konitz (alt szaxofon), Dave Holland (nagybőgő) és Bill Frisell (gitár) társaságában (Angel Song, 1996), John Abercrombie (gitár), John Taylor (zongora), Dave Holland (nagybőgő) és Peter Erskine (dobok) kíséretében (The Widow In The Window 1990) vagy éppen különböző lemezeken Michael Brecker (szaxofon), Jan Garbarek (szaxofon), Keith Jarrett (zongora) Jack DeJohnette (dobok) – és még számtalan más művész közreműködésével, amelyeket érdemes egytől egyig meghallgatni, mert Wheeler nagy produktivitása nagy formátumából fakadt, mint ahogyan a felsorolt nevek is jelzik.

 

Az utolsó albumán mélabús, letisztult összhangban köszön el tőlünk, egy jazz óriáshoz méltó outro-val.

 

Előadók:

Kenny Wheeler – szárnykürt

Stan Sulzmann – tenor szaxofon

John Parricelli – gitár

Chris Laurence – nagybőgő

Martin France – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Seventy-Six

2. Jigsaw

3. The Long Waiting

4. Canter No. 1

5. Sly Eyes

6. 1076

7. Old Time

8. Pretty Liddle Waltz

9. Nonetheless