Főkép

„Csak bátraknak!” – állhatna egy kiegészítő matricán a lemez borítóján. Vagy „Kellőképpen nyitottaknak!” – némileg megengedőbben, hiszen aggodalomra semmi ok, még akkor sem, ha az első néhány hallgatás után inkább csak kapkodjuk a fejünket és kapaszkodunk. Az egész album annyira másként megfoghatatlan és rugaszkodik el minden zenei konvenciótól, hogy a maga, némileg hatásvadász eklektizmusában mindenképpen egy roppant friss, még azt is megkockáztatnám, hogy maradandó élményt nyújt.

 

Képzeljenek el egy basszusgitáron kísért szaxofonkvartett orchestrát egy koloratúrszoprán hanggal és máris megvan az összes szereplő találkozásának zenei alapja. A basszus és a fúvós hangszerek többnyire megírt szólamokban kísérik Andreas Schaerer életben ragyogó énekét és nagyon provokatív és progresszív muzsikát teremtenek. A nyakánál fogva rázzák meg azt a hallgatót, akinek figyelme elbóbiskolna, bár ez szinte teljes képtelenség, annyira vibrál, lüktet minden, még azokban a részekben is, amikor Schaerer duóban énekel Wolfgang Zwiauer basszusgitárossal, hogy aztán egy kompozíción belül (La Rencontre) olyan longitúdón énekeljen, amelyen megjelenik a mediterrán énektől a skandináv melankóliáig minden.

 

A CD-t kísérő DVD dokumentum részén Schaerer beszél az Arte Quartet első impulzusairól, kezdeti, nem hivatalos együttműködéseikről, hogy aztán természetesen mindenki reflektáljon a rendhagyó formációra, mindannyian a kölcsönös elismerés hangján. A Perpetual Delirium bemutató koncertfilmje is helyet kap a kísérő kiadványon, de ezt elsősorban azoknak ajánlanám, akik eljutottak a befogadásnak arra a szintjére, amikor pusztán a hangok nem elégítik ki a figyelmüket, melyekkel mélységeiben megismerkedni néha némileg perverz gondolatnak tűnik.

 

 

Az egyes fúvós szólamok, például az „Artediem” kompozíció kulminációs pontjában annyira összekeverednek, hogy nehéz feladatnak tűnik a hallgató számára egyszer az egyik, másszor a másik szólamot visszaénekelnie. És talán éppen emiatt állít a Quartet olykor negatív kontrasztot is az énekhangnak, hiszen alapvetően az összes, Schaerer saját énekét középpontba állító szerzeményt nem sikerült kellően rétegesen rögzíteni minden alkalommal. Mindazonáltal minden egyes hallgatás élménye friss, akár létrejön, akár nem a kapcsolat a muzsikával, amely ezáltal annak rendkívüli originalitásáról árulkodik.

 

Az Arte Quartet munkásságát a kísérő füzet, mint a klasszikus zene, a szabad improvizáció és a jazz világai között mozgó formációt jellemzi, amely jegyek mind megjelennek ezen az albumon is, Andreas Schaerer hangfestéseivel vagy a címadó dal nem minden ok nélkül delíriumos opera-metál hangzásával, ha a zenét mindenképpen kulturális matricákkal teleragaszgatva kísérelnénk meg leírni. De ahogyan általában az írás képtelen megjelentetni akár csak egy intonált vagy intonálatlan hangot, úgy ezeknek a címkéknek a felsorolása sem árul el sokat a muzsika összhangjáról.

 

Mindazonáltal ha idáig eljutottak ennek az írásnak az olvasgatásában, az feltehetően azt jelenti, hogy kellően érdeklődőek, és ha ebben nem tévedek, akkor tényleg csak az marad hátra, hogy a három bölénybika társaságában street-dance mozdulatokat bemutató három táncos grafikájával díszített albumot beszerezzék, hogy a bennünk lakó állatok táncra hívó énekének ritmusaival valami másra leljenek, akár a zenében, akár azon keresztül, önmagukban.

 

Előadók:

Andreas Schaerer – ének, beatbox, zeneszerzés

Beat Hofstetter – szoprán, szopraninó és tenor szaxofon

Sascha Armbruster – alt, szoprán és mezzoszoprán szaxofon

Andrea Formenti – tenor, bariton szaxofon

Beat Kappeler – bariton szaxofon, tuba

Wolfgang Zwiauer – basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

CD

1. Grosser Bruder Von Q1

2. Artediem

3. La Rencontre

4. Quartett I

5. Perpetual Delirium

6. Zirzensiches Mittelstueck

7. Ugg

8. Sampfampfe

9. Vinsquo

 

DVD

1. Beyond Perpetual Delirium – a film by Klemens Schiess

2. Perpetual Delirium – Live Premiere