Be kell vallanom, hogy ha választhattam volna előadást a Szegedi Szabadtérin, az nem a Háry János lett volna (valószínűleg inkább az Elfújta a szél); pedig mindenki, akinek meséltem, irigykedett...
Van egy montázs az ember öregedéséről, amit szerintem mindenki látott: az első képen egy ifjú szerepel, és hozzá szöveg: „van ideje, van energiája, de nincs pénze”. A középkorúnak...
Roman Polanski azonos című filmje a mai napig egy nyomasztó atmoszférájú, feszült, nagyszerű horrorként él az emlékezetemben, aminek a hatása alól a mai napig nem tudom kivonni magam. Most...
Kicsit gondban vagyok, hogyan ajánljak egy olyan könyvet, ami ennyire összetett, és aminek úgy érzem, még csak a felszínét kapargattam meg. Érzem, hogy szövegszinten annál sokkal több is benne...
Egy merőben szubjektív napló arról, hogyan éltem túl életem eddigi első trance-buliját, ami ráadásul rögvest 10 órán keresztül tartott: -2 óra: Elindulunk a szállásunkról, mert...
Molnár Ferenc színdarabírói munkásságát akkor fedeztem fel, amikor még sok-sok éve a Magyar Televízió két drámájának színházi közvetítését mutatta be, méghozzá az Egy, kettő, három...
Mikor beléptünk a nézőtérre, egy unatkozó alakokkal teli színpad fogadott bennünket. Ezért is volt meglepő, mikor a függöny mégis lehullott, és előlépett egy fiatalember, akiről megtudtuk,...
A tánc, mint kifejezési forma, kicsit távol áll tőlem, igazából sosem tartoztam azok közé, akik szívesen néztek akár balettet, táncversenyt vagy éppen tehetségkutatót. Az utóbbi években...
A Szegedi Nemzeti Színháznak általában jól áll az abszurd. A mai napig rendszeresen emlegetek egy hét-nyolc éve játszott, A pör a szamár árnyékáért című Dürrenmatt-darabot, amely valóban...
Az opera nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, valahogy sosem találtuk meg egymással a hangot. A legtöbb előadás, amit láttam, sajnos kiábrándító volt: a lakhelyem társulata nem képes igazán...
