Salif Keita valamikor a hatvanas évek végén vált főállású muzsikussá, amikor szülővárosából Bamakóba ment és csatlakozott a Super Rail Band de Bamako nevű együtteshez. Idén nyáron ünnepli...
Lassan három éve már annak, hogy a Fonóban élőben megnéztük az olasz Kalàscima együttest, amikor a 2016-os tavaszi turnéjuk keretében nálunk jártak. Fantasztikus koncertet adtak, olyat, amelyben...
Lo Hartog van Banda – Morris: Az enyveskezű (Pesti Könyv Kiadó, fordította: Nagy Krisztián) Ez a történet azok közül való, amiket az átmeneti évtizedekben, alkalmi írók közreműködésével...
Ez az egyik legjobb Poirot történet, amihez eddig szerencsém volt, s köszönhetően a tévéfilmsorozatnak, olvasása közben végig David Suchet alakja és magyar hangja lebegett előttem. Nem hiszem,...
Amikor első ízben indítottam el a lejátszóban a Réunion szigetéről származó Morgane Ji tavalyi lemezét, feleségem rákérdezett, hogy most tényleg szünetet tartok a világzenei projektben?...
Ez a lemez igazából nem 2018-as, hanem 2016-os, mivel akkor jelent meg elsőként a Trapeze Records gondozásában, külföldön. Tény, a felvételek annak idején a budapesti Tom-Tom Stúdióban készültek,...
Azzal tisztában vagyok, hogy teljesen esélytelen MINDEN lemezt meghallgatni, ami manapság világzene címke alatt megjelenik, de időnként eszembe jut, milyen jó lenne azokra az albumokra elkülöníteni...
Úgy érzem, a kubai zenével kapcsolatban nagyon sok tartozása van mind a lemezkiadóknak, mind a koncertszervezőknek. Mintha a BVSC (Buena Vista Social Club) és holdudvarával mindenki letudta volna...
Egy ideje már kerülgetjük egymást a horvát Cinkuši együttes harmadik, még 2009-ben megjelent albumával, és úgy gondoltam, kihasználva az év eleji viszonylagos nyugalmat, végre szakítok rá...
Nekem az idei év egy olyan együttes lemezével kezdődött, akikről korábban még sosem hallottam. Ez önmagában nem jelent semmit, hiszen az efféle találkozások rendszeresek nálam. Az viszont...
Ugyan ez az első alkalom, hogy BandAdriatica album került a kezembe, a dél-olasz együttes nem teljesen ismeretlen számomra, mivel a Finisterre kiadó egy korábbi válogatáslemezén már hallottam...
Négy év önkeresés után, 1997-ben lett végleges a belga Jaune Toujours felállása, amikor a dobos Théophane Raballand és Bart Maris trombitás csatlakozott az együtteshez. A lényeg azóta változatlan,...
2018. szeptemberében írtam lelkendezve Bokanté első lemezéről (Strange Circles), és nem győztem dicsérni azért a sokszínűségért, ami ezt a muzsikát jellemzi. A jelek szerint a formáció...
Ezt a lemezt legalább annyira vártam, mint az orosz Otava Yo (Отава ё) idei korongját. Azt reméltem, hogy megválaszolja az engem legjobban érdeklő két kérdést: a tagcsere mennyiben módosította...
Már megint abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan előadó koncertjére ültem be a MüPában, akinek az utolsó két lemezéről korábban írtam a világzenéről szubjektíven rovatban,...
Már megint megtörtént az, amiért annyira szeretem a világzenét. Ismét olyan lemez került a kezembe, amelynek az előadói nyilvánvalóan nem foglalkoznak a konvenciókkal, a hagyományokkal, pusztán...
