Mára már csak két legény maradt a gáton. Ketten vannak csak a szintetzátorkirályok közül. Tomita alig csinál valamit, Klaus Schultze eltűnt a süllyesztőben, Yanni mindig is ott volt. Maradt...
Kiskamaszként, az általános iskola felsőbb osztályaiban szinte kizárólag kemény rockzenét és könnyedebb klasszikusokat hallgattam, részben elitista (értsd: sznob) beállítottságom miatt,...
Most akkor hogy is van ez? Diana legutóbbi lemezével (The Girl in the Other Room) tudatosan kilépett eddigi imázsból, most meg visszatáncol a The Look of Love vonósokkal dúsított szvingelő melankóliájához?...
Soha nem felejtem el azt a délelőttöt, amikor pár éve Windsorba menet egy vörös Saab cabrióban először hallottam a Starsailortól a „Fever”-t. Soha nem voltam nagy híve az angol gitározós...
Dohnányi Ernő (Pozsony, 1877. július 27. - New York, 1960. február 9.) egyike a huszadik század első felének viszonylag ismert, ám inkább pedagógusként és zongoraművészként elismert magyar...
Mivel Mozart K. 466-os d-moll zongoraversenyét mindennél jobban szeretem, mi több, mániákusan gyűjtöm különböző előadók (Fischer Annie, Szvjatoszlav Richter, Chick Corea, Arturo Benedetti...
A nem túlzottan eredeti módon, végeredményben mégis találóan Corrsnak keresztelt családi vállalkozás régóta a kedvelt zenekaraim közé tartozik. Az MTV-n sorra feltűnő slágereik mindig...
Azok közül, akik a kilencvenes évek közepét rock-rajongóként élték meg, kevesen vitatnák, hogy a korszak egyik meghatározó bandája a Faith No More volt. A klasszikus kemény zene nagyjai többnyire...
Soha eszembe nem jutott volna, hogy egyszer egy Bacharach lemezről írok. Semmi baj nincs vele, hisz a kifinomult jazz és pop egyik nagy alakja ő, aki most már idestova 40 éve folyamatosan írja a...
Egyre nehezebb bármit is írnom a Children Of Bodomról. No nem azért, mert esett volna a zenéjük színvonala. Épp ellenkezőleg. Ha lehetséges, új albumukkal minden eddigi teljesítményüket felülmúlták,...
Soha nem értettem, a Stones körüli őrületet. Jó-jó, remek banda, de azért egy ideje már nem tudnak újat mondani. A biztonság kedvéért végig is hallgattam az életművet, hogy belássam, a...
A Queen együttes önmagukról elnevezett bemutatkozó albuma egyike a tehetséget már teljes egészében mutató, összességében azonban még némileg kiforratlan, első nagy nyilvánosság előtti...
A Deep Purple neve számomra mindig is egyet jelentett a Jon Lord és Ritchie Blackmore alkotta párossal, hiszen hosszú ideig kizárólag kettejük egymással rivalizáló zenei egyénisége alakította...
Wagner nevének hallatán sok zenekedvelő megretten, és rögtön a folyondár, szinte már végeláthatatlan operamonstrumok jutnak eszébe, mi több, nem egynek közülük meggyőződése, hogy az efféle...
Amikor 1996-ban élőben láttam Ray Charlest, rögtön megértettem, miért hívják géniusznak. Benne nem zene volt, ő maga volt a zene. Igaz, negyven percet játszott csupán, de annak az erős félórának...
A minap a televíziót kapcsolgatva két sportműsor között, ismerős hangokra figyeltem fel. „Ez csak a t.A.T.u. lehet” - gondoltam, és amikor a szám végén kiírták az előadót, sejtésem...
