SF Jazz Collective - Vol. 2 (CD)

John Coltrane köszöni szépen, él és remekül érzi magát. Ez az állítás a zenész 1967-es halála óta igaz, hisz ő egyike azon nagyszerű muzsikusoknak, akiket soha nem fognak elfeledni. Sőt, azt is lehet mondani, hogy életműve évről évre, generációról generációra még több erőre kap.

Az SF Jazz Collective nem keveset tesz ezért. A neve alapján is San Francisco-i illetőségű társaság különös céllal jött létre. Nevezetesen a jazz egy-egy nagy alakjának életművéből mazsoláznak, értelmezik újra, és egészítik ki saját kompozícióikkal.

Az első albumon Ornette Coleman előtt tisztelegtek, most pedig Trane van soron.
A csapat parádés, ehhez kétség sem férhet.
A művészeti vezető Joshua Redman tenor- és szopránszaxofonon,
mellette a kiemelkedő trombitás, Nicholas Payton fújja,
altszaxofonon és fuvolán Miguel Zenón,
harsonán Isaac Smith,
zongorán Renee Rosnes,
bőgőn Matt Penman,
dobon Eric Harland,
végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban vibrafonon a legendás Bobby Hutcherson. A banda kilencedik tagja Gil Goldstein arranzser, aki többek közt olyanokkal dolgozott együtt, mint Jim Hall, Pat Metheny, Michael Brecker és Pat Martino.

Mi mást is lehetne várni tőlük, mint kivételes muzsikát?
Azt is kapjuk.

A lemezen négy Trane-szerzemény kap helyet, valamint Payton, Zenón, Harland és Redman egy-egy nótája. A Coltrane-feldolgozások egyedülállóan hűek az eredetihez – és egyben természetesen újra is értelmezik az olyan klasszikusokat, mint a „Moment’s Notice”, „Naima”, „Crescent” és „Africa”. Tényleg fölösleges ezeket a muzsikusokat méltatni, maximum Hutchersont emelném ki, aki csodálatos szólóval bújik el a „Naima” lírai balladájának misztikus ködéből. Ő az utolsó vibrafonos, aki a Blue Note-nál kezdte, és ma már valóban élő legendaként tisztelik és szeretik őt.

A saját szerzemények olyan természetesen illeszkednek a Trane-szerzeményekhez, hogy öröm hallgatni.
Payton saját szerzeményében – „Scrambled Eggs” – parádésan fúj, iszonyú erővel, pörgősen, erőtől duzzadóan, ahogy tőle megszoktuk. Redman nótája – „Half Full” – Hutchersonnal nyit, és végig tartja ezt a szépséges alaphangulatot, még akkor is, ha a nóta a végére begyorsul, és szólóban egymást váltják a zenészek, akik közül Rosnest emelném ki. Női zongorista kevés van, jó meg még kevesebb. Olyan pedig, amelyik a hard bop tradícióit ennyire ismeri, talán csak egy, Rosnes. Redman szólója magával ragadó, lendületes, és pontosan követhető.

Sokszor írtam már: egy jazz-zenész a szólóiról ismerszik meg, azok teszik, tehetik őt naggyá. Redman nem viccel, pontosan tudja, honnét indul, és hova akar érkezni. Nincsenek fölösleges futamok, bohóckodások, magamutogató kikacsintások – látjátok, én még ezt is tudom! –, hanem tiszta, pontos világos gondolatok, amelyeket gyönyörűen egészít ki Zenón és Payton.

Zenón dala – „2 and 2” – szokatlan, de örömmel fogadott latinos zakatolást hoz, keményen, erősen, komolyan. Trükkös harmóniák, szépen kinyíló, pontos és okos szólók, fantasztikus közös játék. A lemez utolsó dala a dobos, Harland szerzeménye, és Zenón mellett talán ez a kedvencem. Olyan jóleső játékosság jellemzi, hogy öröm hallgatni. Itt-ott becsúszik egy kis blues, alatta latinos-funkos zakatolás, ami mellett igazi meglepetés és öröm a fúvósok könnyed, légies szárnyalása.

Ha valaki esetleg idegenkedik John Coltrane zenéjétől, ennél az albumnál jobbat nem hiszem, hogy találhat az ismerkedésre / közeledésre. Nem könnyű, hisz Trane nem a könnyedségéről volt közismert, de befogadható, követhető és roppant élvezetes. A nagy öregek mellett a fiatalok parádésan szerepelnek, és úgy hangzanak, mintha évtizedek óta játszanának együtt.

Ó igen, egyvalamit elfelejtettem, illetve szándékosan hagytam a végére. Nem stúdióalbumról van szó, hanem koncertfelvételről. Nekem ez csak akkor esett le, amikor az első dal végén tapsolt a közönség. Az egy dolog, hogy a felvétel minősége milyen, de a zenészek játéka…

A hírek szerint a következő albumukon Herbie Hancock szerzeményeit adják elő. Egy dologban biztos vagyok: nem a Warnernél eltöltött éveinek terméséből fognak válogatni, hanem abból néhány mérföldkőnek számító albumból, amiket Hancock a Blue Note-nak készített. Csak pazar lehet az a lemez is, mint ez.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Moment`s Notice
2. Naima
3. Scrambled Eggs
4. Half Full
5. 2 and 2
6. Crescent
7. Africa
8. Development