Nagy utat tett meg Boban Marković zenekara a szerb lakodalmastól a népzenével bőségesen telepakolt jazzig. Máshonnan nézve persze semmi sem változott, hiszen ez is világzene, meg az is. Ám aki...
Már a hír simogatott, hogy meg kellett nyitni a Müpa Bartók Béla hangversenytermének felső szektorait is – az főleg, amikor így is elfogytak a jegyek. Ezt reméltem, hogy az egymás iránti...
Nagy-Britanniában rendszerint Handel Messiásával zárják le az oratóriumi szezont, és ezt a hagyományt idén a Zeneakadémia is átvette. Mi több, nem is akárkit, hanem a historikus régizenei...
Mindig is azt vallottam, hogy a zene a legcsodálatosabb dolgok egyike, ami az embernek megadatott. Van benne valami misztikus és varázslatos, mert ezerféle variációban él és lüktet, mindenki képes...
Voltaképp arra számítottam, hogy az előadást döbbent csend zárja taps helyett. „Az I. világháború kitörésének századik évfordulójára” írt darab ugyanis – az előadás ezt a magyarázó...
Magyarországról nézve úgy tűnik, a sztártáncosok tündöklésének egy ideje vége szakadt – habár a Nureyevhez és Barisnyikovhoz, az Anna Pavlovához és Margot Fonteynhez hasonló, ajnározott...
Számtalanszor olvastam és hallottam kortárs zeneszerzők kapcsán, hogy napjainkban nem létezik közös zenei nyelv, amelyet valóban mindenki ismerne és értene. Ami a komolyabb műfajokat illeti,...
Azt már a koncertet beharangozó poszterre pillantva is könnyen konstatálhatta az ember, hogy a Negative Artosok ismét egy sokszínű zenei szeretetcsomagot állítottak össze a nem feltétlenül...
Teltházas Müpa közönség köszöntötte az 1998 óta alkalomszerűen, de igen produktívan együttműködő kvartett formációt, amelynek különlegessége az elektronikus alapú avantgárd funk trió,...
Nem igazán emlékszem a közelmúltban, meg úgy egyáltalán, hogy még napokkal később is a fülemben csengjen egy koncert dallamvilága, versei és a zene lüktetése. Szerintem ezzel az érzéssel...
A hétvégén végre azt a dátumot mutatta a naptár, amelyet a szegedi jazzrajongók egész évben vártak – most volt ugyanis a Szegedi Jazz Napok, ami összességében hat koncerttel igyekezett kielégíteni...
A teltházas Trafóban Bill Frisell túlnyomórészt legújabb korongjáról játszott és ahhoz illő témákat választott körítésül Greg Leisz pedál steel gitáros, Tony Scherr basszusgitáros...
„Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.” Mi írhatná le jobban Daniele Finzi Pasca munkásságát,...
„…emlékeimet szerettem volna kimosni a fejemből melyek szörnyen megülepedtek és fekete zászlókat lobogtattak a partok felé hogy miféle partok felé azt nem tudom ugy éreztem valami rohanó...
A mai napig emlékszem, hogyan hallgattuk rongyosra egyik barátommal a Marsbéli krónikák című nagylemezt. A sci-fi és a progresszív rock efféle fúziója akkoriban eleve abszolút kuriózumnak...
Egy kezemen meg se tudom már számolni, hányadik Anathema bulim volt ez a mostani, különösen, ha belevesszük azokat a szólóesteket is, amiket Danny Cavanagh adott a szép emlékű Marco Polo klubban...
