Főkép

A 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál harmadik napja számomra nem indult túl jól, eleve már azért sem, mert nem sikerült időben elhagyni a „bázist”. Ebben persze van némi szerepe annak, hogy előző nap baromira elfáradtunk, és nagyrészt még az átélt élmények hatása alatt voltunk. Ennek köszönhetően lemaradtam az engem érdeklő egyik legfontosabb programról, ahol is bejelentették, hogy a Centrál Médiacsoport Zrt. megvásárolta az Animus Kiadó üzletrészének 50%-át. Első hallásra annyira sokkolt a hír, hogy akaratlanul is kicsordultak a könnyeim, ám Anikó, a kiadó egyik tulajdonosa és egyben régi kedves ismerősöm megnyugtatott, semmi okom a szomorúságra. Ha ő mondja, én elhiszem. És ha már ott voltam velük, beültem Steinar Bragi Felföld című könyvének bemutatójára, hiszen mégiscsak ezt a kötetet vártam leginkább a fesztivál kínálatából, ahol Balázs István, a kiadó egyik tulajdonosa és a kötet fordítója, Utassy Ferenc tiszteletbeli izlandi főkonzul ejtettek meg egy rendkívül kedélyes beszélgetést. Bevallom, régen nevettem ennyit egy könyvbemutatón.

 

A nap további részét a „rohambrigáddal” töltöttem. Volt nálunk diktafon, videokamera és persze fényképezőgép, hogy azonnal lecsaphassunk bármire és bárkire. Jelentem, bőven akadt megörökítenivaló, hiszen mindig a szombat a leghúzósabb nap, ekkor van a legtöbb dedikálás és program, meg persze a legtöbb látogató is. Szerettünk volna néhány kedélyes, kamerán kívüli beszélgetést is megejteni, ám ezeknek csak egy része sikerült, a többit ugyanis megakadályozta az olvasók hihetetlen és látszólag szűnni nem akaró érdeklődése. Így esett, hogy pl. On Sai-t mindössze egy-két fotó és egy röpke üdvözlés erejéig tudtuk elkapni. Sebaj, majd a Könyvhéten. Azt egyébként megfigyeltük, hogy a Könyvmolyképző standjánál szinte folyamatos volt a nyüzsi, mint ahogy a Főnix Könyvműhelynél is csak ritka volt az a pillanat, amikor szót tudtunk váltani az ottani srácokkal. Persze azért az előre leszervezett interjúkat megejtettük, így történt, hogy Holló-Vaskó Péter is kameravégre akadt.

 

 

Nem sokkal az interjú után ismét belevetettük magunkat a forgatagba. Megjegyzem, szombaton a reggeltől a délután felé haladva szép lassan annyi embert lett a Millenárison, hogy szinte mozdulni sem lehetett a standok között, ha mégis, akkor is csak araszolva. Persze mindez nem vette el a kedvünket, ráadásul a hosszú évek rutinja és tapasztalata segített bennünket, így azon kívül, hogy képesek voltunk haladni egyik pontból a másikba, még pár szót is sikerült váltanunk emberekkel. Így esett, hogy míg Tamás Markovics Botonddal (Brandon Hackett) beszélgetett pár szót, addig én végre megvalósítottam egy régi vágyamat: személyesen is megismertem Rozsnyai Jánost. Ez úton is köszönöm neki a kedves, közvetlen fogadtatást. Sajnos nem sok időnk jutott egymásra, mert a tömeg elsodort bennünket egymás mellől, de sebaj, biztosan lesz még alkalom, amikor ennél egy kicsivel több időnk jut egymásra.

 

A megbeszélt interjúk között szerepelt egy, ami különösen kedves volt a szívünknek, hiszen Bíró Szabolcsot hosszú évek óta ismerjük, nagyjából azóta, hogy könyveket ír, sőt, nagy ritkán, amikor ideje engedi, még cikkeket is küld nekünk. Mostani találkozásunk apropója egy frissen megjelent kötete volt, erről faggattuk, bár csak röviden, hiszen rendkívül szoros volt az időbeosztása.

 

 

A nap folyamán nem Szabi volt az egyetlen régi ismerős, akivel interjút készítettünk, ott volt ugyanis Varga Bálint is, aki valamikor a kezdetekkor még írt hozzánk cikkeket (neki köszönhetően vert nálunk gyökeret a jazz), most viszont új ifjúsági könyve kapcsán kaptuk kameravégre. Kellemes, jó hangulatú beszélgetés volt, bár csak egy részére tudtam figyelni, én ugyanis egy szintén nagyon régi, évek óta nem látott kedves ismerőssel próbáltam meg bepótolni az elmúlt néhány év hiányosságait. Nem mondom, hogy sikerült, de jó volt. Többek között az ilyen pillanatokért szeretem a könyvfesztivált.

 

 

Valahol ez idő tájt viszont elveszítettem az időérzékemet, hiszem annyi, de annyi élmény és impulzus ért, hogy sem az időrendre, sem a részletekre nem emlékszem, de arra mindenképpen, hogy hihetetlen élmény volt a szombati nap minden egyes perce, legyen szó a számos fotóról, amit alkalmam volt elkészíteni, még ha némelyikért szinte közelharcot is kellett folytatni (pl. Daniel Kehlmann, Jonathan Franzen, Vámos Miklós, Dragomán György, Pion István, Bodrogi Gyula), a rengeteg spontán jött beszélgetésről régi vagy nem annyira régi, de mindenképpen kedves ismerősökkel, a hihetetlen mennyiségű új és régi könyv közelségéről, valamint a tudatról, hogy mondjon bárki bármit, igenis vannak még a könyveket szerető, azokért különböző mértékben lelkesedő, rajongó emberek, akik ilyenkor megmutatják magukat a világnak és egymásnak, ezzel pedig visszaadják az ember lányának a hitét. Köszönöm az élményt mindenkinek!