Most akkor hogy is van ez? Diana legutóbbi lemezével (The Girl in the Other Room) tudatosan kilépett eddigi imázsból, most meg visszatáncol a The Look of Love vonósokkal dúsított szvingelő melankóliájához?...
Soha nem felejtem el azt a délelőttöt, amikor pár éve Windsorba menet egy vörös Saab cabrióban először hallottam a Starsailortól a „Fever”-t. Soha nem voltam nagy híve az angol gitározós...
Mivel Mozart K. 466-os d-moll zongoraversenyét mindennél jobban szeretem, mi több, mániákusan gyűjtöm különböző előadók (Fischer Annie, Szvjatoszlav Richter, Chick Corea, Arturo Benedetti...
Soha eszembe nem jutott volna, hogy egyszer egy Bacharach lemezről írok. Semmi baj nincs vele, hisz a kifinomult jazz és pop egyik nagy alakja ő, aki most már idestova 40 éve folyamatosan írja a...
Soha nem értettem, a Stones körüli őrületet. Jó-jó, remek banda, de azért egy ideje már nem tudnak újat mondani. A biztonság kedvéért végig is hallgattam az életművet, hogy belássam, a...
Amikor 1996-ban élőben láttam Ray Charlest, rögtön megértettem, miért hívják géniusznak. Benne nem zene volt, ő maga volt a zene. Igaz, negyven percet játszott csupán, de annak az erős félórának...
Én nem szeretem a free jazzt, semmilyen formájában. Ez a kijelentésem csak addig volt érvényes, amíg meg nem hallgattam a Song X-et. Pat Metheny jöhetett, de Ornette Coleman… Még azt a két...
Egy nagy ötlet még akkor is nagy ötlet, ha már előtte egyszer-kétszer ellőtték. Hirtelenjében XIV. Napoleon jut eszembe, aki a 60-as évek közepén adta ki meghatározó albumát They’re Going...
Bármennyire is szeretném (még magamnak is) megmagyarázni, hogy miért szeretem szinte szenvedélyesen a Portisheadet, nem menne. A részletekről tudom, miért jönnek be, de az egészről csak sejtem....
Ez történik, amikor valaki amerikaibb tud lenni az amerikaiaknál. Az R&B angol nagymenőjének új lemeze ugyanis pont olyan, mint a slágerlistás amerikai sztárok albuma – csak valahogy mégis...
Nehéz lenne elfelejtenem a pillanatot, amikor vagy húsz éve először hallottam a „Politician”-t a Creamtől. Úgy éreztem, az agyam is megbomlik a zenétől, Bakertől, Bruce-tól és Claptontól....
Charlie Hunter ismét belecsapott gitárjának mind a nyolc húrjába. 1995 óta nem múlik el év, hogy ne jelentetne meg legalább egy, ha nem két albumot. Hol saját nevén, hol a T. J. Kirk kiváló...
A név nem véletlen. A csodálatos szépségű svéd énekesnő valóban Tolsztoj egyenes ági leszármazottja. Amikor első albuma, a För Älskad 1996-ban megjelent, már a svéd zenei élet legjobbjait...
Amikor 1987-ben a Fox TV bemutatta az Egy rém rendes család első epizódjait, a tévécsatorna illetékesei sem sejtették, hogy milyen sikersorozatot indítanak el. Az amerikai sitcomok (szituációs...
Amikor 1994-ben Faith Hill első lemeze, a Take Me As I Am megjelent, mindenki azt mondta: itt van Reba McEntire utóda. Én ugyan nem erre gondoltam, amikor a mára már Magyarországon nem fogható Country...
Nehéz elhinni, de Dwight Yoakam idestova 20 éve van jelen a nashville-i zene (szándékosan nem írtam countryt) színpadán. Húsz év sok idő, és Dwight nem sokat pihent. Ha jól számolom, a Blame...
