Craig David: The Story Goes (CD)
Írta: Varga Bálint | 2005. 09. 29.
Ez történik, amikor valaki amerikaibb tud lenni az amerikaiaknál. Az R&B angol nagymenőjének új lemeze ugyanis pont olyan, mint a slágerlistás amerikai sztárok albuma – csak valahogy mégis sokkal jobb. David ugyanis nem a technikai kérdésekre helyezi a hangsúlyt, hanem a dalokra. Ne feledjük: manapság egyre kevesebben írnak dalokat. Jókat, szépeket, dúdolhatóakat, emlékezeteseket.
A legtöbb sláger csak üres frázisok ismételgetése, és a nagy átlagtól mindössze az különbözteti meg őket, hogy éppen milyen producerrel dolgoznak az előadók. Hol keményebbek az albumok, hol „letisztultabbak”, hol túlhangszereltek. Azaz hol ilyenek, hol olyanok.
Davidet nem is a hangja különbözteti meg a többi „sztártól”, hanem okos, remekül megírt, kiválóan előadott dalai. Tematikájában nincs nagy változatosság, de ezt nem is szabad várni. Ez a 24 éves srác, aki Southamptonban született, jobb R&B muzsikát csinál, mint az összes többi együttvéve a Nyugati Parton.
Nem nagyon lehet, és nem is érdemes nótákat kiemelni, mert az album úgy jó, ahogy van. Viszont trükkös a lemez. Elsőre az ember vállat von, hogy miért van mindenki felborulva ettől a gyerektől? A negyedik hallgatás után esik le a húszfillér: David fogta azt, ami jó az R&B-ben, a maradék sallangot elvetette. Nincs itt kirobbanó düh, feszítő vágy és szexualitás, nincs világmegváltás, hanem csak jó dalok.
2000-ben David egy árva díjat sem kapott a Brit Awards gáláján, pedig hat kategóriában jelölték. Akkor Elton Johntól a U2-ig mindenki felháborodásának adott hangot. Ugyan nehéz megjósolni, februárban milyen döntést hoznak, de a lemez mellett nem lehet elmenni, ugyanis Craig David azt tette az R&B-vel, amit honfitársa, Joss Stone a soullal: visszatért a gyökerekhez, és üres nyüglődés helyett egy olyan albumot írt, amelynek méltán a műfaj legjobbjai közt van a helye.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. All the Way
2. Don’t Love You No More (I’m Sorry)
3. Hypnotic
4. Separate Ways
5. Johnny
6. Do You Believe in Love
7. One Last Dance
8. Unbelievable
9. Just Chillin’
10. Thief in the Night
11. Take ‘Em Off
12. My Love Don’t Stop
13. Never Should Have Walked Away
14. Let Her Go
A legtöbb sláger csak üres frázisok ismételgetése, és a nagy átlagtól mindössze az különbözteti meg őket, hogy éppen milyen producerrel dolgoznak az előadók. Hol keményebbek az albumok, hol „letisztultabbak”, hol túlhangszereltek. Azaz hol ilyenek, hol olyanok.
Davidet nem is a hangja különbözteti meg a többi „sztártól”, hanem okos, remekül megírt, kiválóan előadott dalai. Tematikájában nincs nagy változatosság, de ezt nem is szabad várni. Ez a 24 éves srác, aki Southamptonban született, jobb R&B muzsikát csinál, mint az összes többi együttvéve a Nyugati Parton.
Nem nagyon lehet, és nem is érdemes nótákat kiemelni, mert az album úgy jó, ahogy van. Viszont trükkös a lemez. Elsőre az ember vállat von, hogy miért van mindenki felborulva ettől a gyerektől? A negyedik hallgatás után esik le a húszfillér: David fogta azt, ami jó az R&B-ben, a maradék sallangot elvetette. Nincs itt kirobbanó düh, feszítő vágy és szexualitás, nincs világmegváltás, hanem csak jó dalok.
2000-ben David egy árva díjat sem kapott a Brit Awards gáláján, pedig hat kategóriában jelölték. Akkor Elton Johntól a U2-ig mindenki felháborodásának adott hangot. Ugyan nehéz megjósolni, februárban milyen döntést hoznak, de a lemez mellett nem lehet elmenni, ugyanis Craig David azt tette az R&B-vel, amit honfitársa, Joss Stone a soullal: visszatért a gyökerekhez, és üres nyüglődés helyett egy olyan albumot írt, amelynek méltán a műfaj legjobbjai közt van a helye.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. All the Way
2. Don’t Love You No More (I’m Sorry)
3. Hypnotic
4. Separate Ways
5. Johnny
6. Do You Believe in Love
7. One Last Dance
8. Unbelievable
9. Just Chillin’
10. Thief in the Night
11. Take ‘Em Off
12. My Love Don’t Stop
13. Never Should Have Walked Away
14. Let Her Go