Miután a jövőre vonatkozó próféciák újabb részeit teljesítette (Tear Kövének elfoglalása, és az ott őrzött mágikus kard megszerzése), az Újjászületett Sárkány szünetet tart. Miközben...
Ennek a dobnak nincsen ütője A kútnak nincsen kereke. Nem szól a hang a dalban, mégis az enyém, mondom halkan. Mégis az enyém, mondom halkan. Nem szokásom minden könyvajánló megírásakor...
Az Idő Kereke forog, s mindig új korok jönnek, ahogy a minta változik. Nincs ez másként az Újjászületett Sárkány zászlóbontása után sem. Hónapok telnek el tétlenségben, miközben Rand...
James Oliver Rigney-t, a Robert Jordan álnév alatt publikáló amerikai fantasy szerzőt tizenöt részes epikus ciklusa, Az Idő Kereke révén ismerheti leginkább az olvasóközönség. A sorozat...
Fülszöveg:A Tarmon Gai`don közeleg. És az emberiség nem áll készen.Rand al`Thor, az Újjászületett Sárkány igyekszik még az Utolsó Csata előtt egyesíteni a királyságok és szövetségek...
Amikor szegény Robert Jordan 2007-ben elhunyt, nem gondoltam, hogy mára klasszikussá vált sorozatának befejezésére öt évet kell várnom, és akkor sem jutunk el a végére, hanem csak az utolsó...
A sorozat előző részéről (A világ szeme I-II.) már írtam korábban, ezért nem vesztegetem a szót az előzmények ismertetésére. Az 1948-ban született Robert Jordan Amerikában élt és alkotott....
Fülszöveg:Hosszú évszázadokon át meséltek az utazó mutatványosok Valere elveszett Kürtjéről, a legendás Kürtről, ami egy napon életre kelti majd a korok hőseit. Nos, a Kürtöt megtalálták...
Épp felállni készült, mikor Tam elkapta a karját.– Hová mész?– Szükségünk van a kocsira – mondta lágyan – és takarókra. Egészen megdöbbent, milyen könnyen ki tudta szabadítani...
Mivel a hátsó borítón található szöveg egy tolkieni igényességgel kidolgozott világot ígért, kíváncsian vettem kezembe a regényt. Pár oldalnyi, múltidéző bevezető után (amelynek utalásait...
Budapest, barátságosan napos arca helyett ezúttal a budai hegyek felett gomolygó szürke felhőkkel fogadta a messziről jött vendéget. Az esőre hajló időjárás miatt a Novotel aulájában ültünk...
Tizenegyedik alkalommal fordultam be kedvenc meditáló csarnokomba, rendezni kavargó gondolataimat, no és persze magamhoz venni némi alkoholmentes bugyborékost. Úgy éreztem, ezúttal is mindkettőre...
A delelő amadiciai nap forrón tűzött le Perrin fejére, ahogy Dacos nyergében egyre közelebb ért Almizar tetőihez a magasan tovaszáguldó fehéres felhőfoszlányok alatt, vagy száz mérföldre...
Hideg szél csapott át az éjszakán, végigsöpört a hófödte vidéken, ahol már három napja ember ontotta embertársa vérét. A levegő ropogós volt, bár nem olyan jeges, mint Lan az év ezen...
Nem várt fordulathoz érkeztünk, ami bár teljesen nem mondható meglepetésnek, azért rajongói körökben bizonyára vitára ad okot. Elvégre mindenki azt számolgatta, ugyan mikor jelenik már meg...
Egy röpke szünet után (ami elegendő időt biztosított a test szükségleteinek kielégítésére) felmegy a függöny, így újra a lélek kényeztetése következik. A ki tudja mikor lesz vége hőseposz...
