search icon


Cikkszerző: Varga Bálint



Varga Bálint | 2005. 12. 05.

Diana Krall: Christmas Songs (CD)

Most akkor hogy is van ez? Diana legutóbbi lemezével (The Girl in the Other Room) tudatosan kilépett eddigi imázsból, most meg visszatáncol a The Look of Love vonósokkal dúsított szvingelő melankóliájához?...

Varga Bálint | 2005. 12. 02.

Starsailor: On the Outside (CD)

Soha nem felejtem el azt a délelőttöt, amikor pár éve Windsorba menet egy vörös Saab cabrióban először hallottam a Starsailortól a „Fever”-t. Soha nem voltam nagy híve az angol gitározós...

Varga Bálint | 2005. 11. 23.

Jacques Loussier Trio: Mozart Piano Concertos 20/23 (CD)

Mivel Mozart K. 466-os d-moll zongoraversenyét mindennél jobban szeretem, mi több, mániákusan gyűjtöm különböző előadók (Fischer Annie, Szvjatoszlav Richter, Chick Corea, Arturo Benedetti...

Varga Bálint | 2005. 11. 16.

Burt Bacharach: At This Time (CD)

Soha eszembe nem jutott volna, hogy egyszer egy Bacharach lemezről írok. Semmi baj nincs vele, hisz a kifinomult jazz és pop egyik nagy alakja ő, aki most már idestova 40 éve folyamatosan írja a...

Varga Bálint | 2005. 11. 10.

The Rolling Stones: A Bigger Bang (CD)

Soha nem értettem, a Stones körüli őrületet. Jó-jó, remek banda, de azért egy ideje már nem tudnak újat mondani. A biztonság kedvéért végig is hallgattam az életművet, hogy belássam, a...

Varga Bálint | 2005. 11. 02.

Ray Charles: Genius & Friends (CD)

Amikor 1996-ban élőben láttam Ray Charlest, rögtön megértettem, miért hívják géniusznak. Benne nem zene volt, ő maga volt a zene. Igaz, negyven percet játszott csupán, de annak az erős félórának...

Varga Bálint | 2005. 10. 24.

Pat Metheny és Ornette Coleman: Song X (CD)

Én nem szeretem a free jazzt, semmilyen formájában. Ez a kijelentésem csak addig volt érvényes, amíg meg nem hallgattam a Song X-et. Pat Metheny jöhetett, de Ornette Coleman… Még azt a két...

Varga Bálint | 2005. 10. 17.

Crazy Frog: Crazy Hits (CD)

Egy nagy ötlet még akkor is nagy ötlet, ha már előtte egyszer-kétszer ellőtték. Hirtelenjében XIV. Napoleon jut eszembe, aki a 60-as évek közepén adta ki meghatározó albumát They’re Going...

Varga Bálint | 2005. 10. 07.

Portishead: Roseland New York (DVD)

Bármennyire is szeretném (még magamnak is) megmagyarázni, hogy miért szeretem szinte szenvedélyesen a Portisheadet, nem menne. A részletekről tudom, miért jönnek be, de az egészről csak sejtem....

Varga Bálint | 2005. 09. 29.

Craig David: The Story Goes (CD)

Ez történik, amikor valaki amerikaibb tud lenni az amerikaiaknál. Az R&B angol nagymenőjének új lemeze ugyanis pont olyan, mint a slágerlistás amerikai sztárok albuma – csak valahogy mégis...

Varga Bálint | 2005. 09. 20.

Eric Clapton: Back Home (CD)

Nehéz lenne elfelejtenem a pillanatot, amikor vagy húsz éve először hallottam a „Politician”-t a Creamtől. Úgy éreztem, az agyam is megbomlik a zenétől, Bakertől, Bruce-tól és Claptontól....

Varga Bálint | 2005. 08. 30.

Garage a Trois: Outre Mer (CD)

Charlie Hunter ismét belecsapott gitárjának mind a nyolc húrjába. 1995 óta nem múlik el év, hogy ne jelentetne meg legalább egy, ha nem két albumot. Hol saját nevén, hol a T. J. Kirk kiváló...

Varga Bálint | 2005. 08. 25.

Viktoria Tolstoy: My Swedish Heart (CD)

A név nem véletlen. A csodálatos szépségű svéd énekesnő valóban Tolsztoj egyenes ági leszármazottja. Amikor első albuma, a För Älskad 1996-ban megjelent, már a svéd zenei élet legjobbjait...

Varga Bálint | 2005. 08. 23.

Egy rém rendes család (első évad)

Amikor 1987-ben a Fox TV bemutatta az Egy rém rendes család első epizódjait, a tévécsatorna illetékesei sem sejtették, hogy milyen sikersorozatot indítanak el. Az amerikai sitcomok (szituációs...

Varga Bálint | 2005. 08. 22.

Faith Hill: Fireflies (CD)

Amikor 1994-ben Faith Hill első lemeze, a Take Me As I Am megjelent, mindenki azt mondta: itt van Reba McEntire utóda. Én ugyan nem erre gondoltam, amikor a mára már Magyarországon nem fogható Country...

Varga Bálint | 2005. 08. 18.

Dwight Yoakam: Blame the Vain (CD)

Nehéz elhinni, de Dwight Yoakam idestova 20 éve van jelen a nashville-i zene (szándékosan nem írtam countryt) színpadán. Húsz év sok idő, és Dwight nem sokat pihent. Ha jól számolom, a Blame...