Főkép

A kötetben műismertetések és -elemzések találhatók, melyeket Komáromi Gabriella (az egyik szerző, és az előszó írója) elsősorban szülőknek, pedagógusoknak és könyvtárosoknak ajánl. Hiszen az ő felelősségük, hogy a gyermek, akivel kapcsolatba kerülnek, milyen élményeket, benyomásokat szerez az első könyv elolvasása közben.

Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Gottfried August Bürger: Münchausen kalandjai
James Fenimore Cooper: Vadölő
Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Charles Dickens: Copperfield Dávid
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai
Jules Verne: Kétévi vakáció
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Mark Twain: Koldus és királyfi
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai
Edmondo De Amicis: Szív
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert
Robert Louis Stevenson: A kincses sziget
Lyman Frank Baum: Óz, a nagy varázsló
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Felix Salten: Bambi
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavér
Louis Pergaud: Gombháború
Alan Alexander Milne: Micimackó
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura
Eric Knight: Lessie hazatér
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Erich Kästner: Május 35
Fekete István: Tüskevár
Fekete István: Hú
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Arkagyij Gajdar: Timur és csapata
Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza
Pamela Lyndon Travers: A csudálatos Mary
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Szabó Magda: Abigél
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Michael Ende: Momo
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Christine Nöstlinger: Fütyülünk az uborkakirályra
Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért
Sue Townsend: A 13 és 3 éves Adrian Mole titkos naplója

Akad olyan, aki a felsorolásban szereplő összes könyvet olvasta? Ha igen, minden tiszteletem az övé. Bevallom, én kevesebbet olvastam közülük, mint amennyit nem, de a tanulmányokat lapozgatva ráébredtem: súlyos hiányosságokat kell pótolnom. Ha önmagamért nem is, legalább azokért a gyerekekért, akiket én vezethetek be az olvasás csodálatos birodalmába. Mivel az összeválogatott művek időrendben követik egymást, a kötet egyben a gyermek- és ifjúsági irodalom sajátos története is. Mindegyik könyv, amiről szó esik, nagyon fontos. De nem mind remekmű. Bár azok is akadnak közöttük. Nem mindegyikre fognak emlékezni évszázadok múlva, de vannak olyanok is, amikre igen.

A 19. század végéig a gyerek legfőbb álma a felnőttként való viselkedés, a felnőtté válás volt. Aztán a 20. század magával hozta azt az érzést, hogy gyereknek lenni jó. A felnőtt elkezdte irigyelni a gyereket, aki előtt még ott áll az egész jövő. Akinek határtalan fantáziája versenyre hívta/hívja a felnőtteket. És micsoda „játszótér” lesz ettől a gyermekirodalom.

Néha az író is bevallja, hogy műve nem gyerekeknek, de nem is felnőtteknek, hanem mindkettőnek egyszerre szól. Ha képesek békésen megosztozni rajta, csodálatos élményben lesz részük. A Nobel-díjas I. B. Singer így vélekedett erről: „Sok felnőtt olvas gyerekkönyveket, és leli bennük örömét. Mi nemcsak gyerekeknek írunk, hanem a szüleiknek is. Mert komoly gyermekek ők is”. Ennek fényében ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akinek csak egy parányit is fontos, hogy milyen lesz a felnövekvő nemzedék.