Jónás Zsolt | 2006. 05. 02.
Echo of Dalriada: Jégbontó
Igen, igen, igen… IGEN! Általában nem szeretek pofont kapni és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül, mégis az Echo of Dalriada két jól irányzott maflással leterített, és ebben az tűnt igazán...
Igen, igen, igen… IGEN! Általában nem szeretek pofont kapni és ezzel gondolom, nem vagyok egyedül, mégis az Echo of Dalriada két jól irányzott maflással leterített, és ebben az tűnt igazán...
Pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy olyan koncert fő attrakciójaként léptek fel, amelyen a Sepultura az előzenekar. Te hogyan éled meg ezt? Nem is tudom. Igazából nem gondoltam...
Az 1993-as Sepultura-Paradise Lost buli életem egyik legnagyobb koncertélménye volt. A brazil thrash-istenségeket azóta nem volt szerencsém élőben látni, ezért péntek este akkor is elmentem...
Látva a nálunk is gőzerővel tomboló ’80-as évek mániát, csendesen behúzódok egy sarokba, és dühösen puffogok. Baromira örülök, hogy vége annak az időszaknak, és legvadabb rémálmaimban...
Úgy tűnik, a svéd zenéket kedvelő ismerőseim körében két tábor alakult ki. Az egyik inkább a Hammerfall, a másik pedig az In Flames lemezeit, zenéjét hallgatja szívesebben (a Therion külön...
Pár évvel ezelőtt még azt hittem, felzárkóztunk Európa nyugati feléhez, aminek következtében minden film, lemez, vagy más hang- és képhordozó a külföldi kiadásokkal egy időben elkerül...
Évekkel ezelőtt, amikor a Linkin Park zenéje még viszonylag új színt képviselt a rock és metál stílusok palettáján, sorra nyiladoztak a később nu-metálnak elkeresztelt irányzat pompás,...
Ha az ember fia/lánya nem hivatásszerűen műveli a zsurnalisztikát, sok mindenről kénytelen lemondani. Például a One Man Army & The Undead Quartet barátoktól felmagasztalt bemelegítő produkciójáról. Pedig...
A kilencvenes évek - az MTV-generáció nagy korszakának - vitathatatlanul legnagyobb hatású rockegyüttese a Nirvana volt. Lényegében mindenki rajongott értük, de legalábbis ismerte őket, és...
A zenecsatornákon vetített videoklip-kínálatból egyértelműen leszűrhető, hogy a kemény zene arányaiban nem pusztán visszaszorult (különösen Magyarországon), hanem az effélékre „szakosodott”...
Egyre nehezebb bármit is írnom a Children Of Bodomról. No nem azért, mert esett volna a zenéjük színvonala. Épp ellenkezőleg. Ha lehetséges, új albumukkal minden eddigi teljesítményüket felülmúlták,...
A Warmen immár nem csupán nevében, hanem ténylegesen is – legalábbis ötven százalékban – családi vállalkozássá vált, miután Sami Virtanen az új albumon már nem tagja a bandának, helyére...
A svéd Therion nem mindig játszott szimfonikus opera metált, hanem „közönséges” death metal bandaként indultak. Számaikra épp ezért a hörgősebb, üvöltősebb énekszólamok voltak jellemzőek,...
Szívem szerint pop-metálra változtatnám a sötét szándékokat sugalló, ám annál sátánibb módon behízelgő Ő Ördögi Felsége (His Infernal Majesty) nevű együttes saját stílus-meghatározását,...
Yngwie Malmsteent egy ideje sokan bírálják amiatt, hogy képtelen megújulni, egyre csak a tőle megszokott témák és menetek variációit ismételgeti. A bírálat részben jogos, és magam is úgy...
„A mennytől délre”, vagyis itt a földön. A címben szinte minden benne rejlik, amit a Slayer zenéje kifejezni próbál. Amit életünkben át kell élnünk, közel sem mennyei ajándékként kapjuk....