FőképValahol azt olvastam, hogy a Maroon újszerű, hiánypótló muzsikát teremtett a hardcore világban. Valóban, a ’98-ban induló német zenekar, hátborzongató eredetiséggel robbantotta szét az ötleteit, de az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy távolról sem lehet egyértelműen a hardcore kategóriába sorolni. Ahogy egyetlen, egyediséget nemző zenekart sem lehet kategorizálni.

A 2006-ban megjelent, When Worlds Collide címet viselő album egy sor klasszikus heavy metal elemet is felvonultat, méghozzá úgy, hogy a két fogalom részekre bontva is megállja a helyét.
Metal és klasszikus elemek is vegyülnek a zenéjükben, ami időnként a Therionhoz hasonló hatást kelt, máshol erőteljesen In Flames vagy Kreator hangzást kölcsönöz az albumnak.

Ezt a műfaji nászt csak tovább erősíti az a hihetetlen zenei gazdagság, amivel egy idegsebész ügyességével és pontosságával operálnak, továbbá az ének, ami a hangzáshoz kiválóan illő erőteljes, rekedt hörgés és a metal operákat idéző, több oktávos nótázás között kalandozik, a hallójáratok profi barlangászaként.

A zene úgy úszik a lassú, varázslatos, sőt, néhol szinte elcsendesítő és a pörgős, zúzós dallamok között – közben magával rántva a hallgatót is –, mint egy elsüllyeszthetetlen hajó, egy olyan tengeren, ami pillanatról pillanatra változtatja a hangulatát.
Ha a nagy H(emingway) mester ismerhette volna a Maroon új albumát és írás közben még hallgatja is, akkor valószínűleg azok a szerencsétlen cápák bizony recsegtek volna az öreg halász evezője alatt.
Aki ettől a zenétől rögtön nem érezte volna magát öregnek és sebezhetőnek.

Szóval a When Worlds Collide egy sor érzelmet képes végigzongorázni az idegrendszeren, még a látszólag kibékíthetetleneket is. És ehhez mindössze annyi időre van szüksége, amíg lefut a korong. Vagy annyira sem, ez már attól függ, ki mennyire fogékony a zenére.
Az viszont biztos, hogy nem kell elkötelezettnek lenni semmiféle műfaj iránt, ez a lemez nem követel előfeltételt, úgyis garantáltan újat kap, aki meghallgatja.

Az együttes tagjai:
Andre Moraweck – ének
Tom Eric Moraweck – basszus
Sebastian Grund – gitár
Sebastian „Riechtor” Rieche – gitár
Nick Wachsmuth – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. 24. Hourhate
2. And if I Lose, Welcome Annihilation
3. Sirius
4. Wake up in Hell
5. Annular Eclipse
6. Arcturus
7. Confession of the Heretic
8. There is Something You Will Never Erase
9. The Omega Suite Pt. II.
10. Sword and Bullet
11. Vermin
12. Koo She
13. Below Existence

Diszkográfia:
The Initiate (demo)
Captive in the room of the conspirator
Split Single (with Absidia)
The Key (Split CD with Self Conquest)
Antagonist
Antagonist (Re-Release)
Endorsed by Hate
Endorsed by Hate (Re-Release)
Endorsed by Hate (US-Resease)
Endorsed by Hate (Japan-Release)