Főkép

Évekkel ezelőtt, amikor a Linkin Park zenéje még viszonylag új színt képviselt a rock és metál stílusok palettáján, sorra nyiladoztak a később nu-metálnak elkeresztelt irányzat pompás, haragos virágai. Az eredetileg az Anthrax, majd a Red Hot Chili Peppers és a Faith No More által megindított crossover-forradalom hagyományait továbbvivő - és sajnos felhígító - bandák az addigra teljesen elbutult, lebutított zenetévék műsorain nevelkedett generációt szólították meg - miközben a valódi metál híveinek is képesek voltak érvényes zenei mondanivalót közvetíteni.

Ám mindez önmagában csupán szükséges, ámde közel sem elégséges feltétele volt a sikernek. Az áttöréshez forradalmi változásnak kellett végbemennie a szórakoztatás egy másik területén. Amikor aztán az akcióéhes közönség kielégítésére megindult a számítógépes grafikával „feltuningolt” cyberpunk és képregény-szuperhős filmek és filmadaptációk sorozatgyártása, és Hollywood új, korszerűbb, ugyanakkor kemény hangzású betétdalokkal igyekezett maivá tenni, a korszellemet tükröző zenével aláfesteni a képi mondanivalót, beköszöntött a nu-metál és a vele rokon stílusok - az új-gótikus metál és a rap-rock - virágkora.

Olyan együttesek tűntek fel a filmzene-albumok számlistáin, mint a Static X vagy az Evanescence, a kriptikus nevű P.O.D. pedig (az akroníma „megfejtése”: Payable On Death, azaz „Elhalálozáskor fizetendő”) többek között a Skorpiókirály, a Mátrix újratöltve és a Fenegyerek kísérőzenéjének megírásából, előadásából vette ki a részét.

Az utóbbi banda legújabb, Testify című albuma is ezt a vonalat viszi tovább. Az elődök közül leginkább a Faith No More (valószínűleg közvetett, sokszorosan közvetített) hatása érződik - különösen az érdes, szinte magától értetődő, mégis eredeti gitártémákban, melyek az izgalmas, kiszámíthatatlanul eleven dobritmusokkal együtt színesítik a „Sounds Like War”-t, a - véleményem szerint a lemez egyik legjobb számának is kikiáltható - „Mistakes & Glories”-t, valamint a „Strength Of My Life” című, hamisítatlan reggae-nótával hatalmas kontrasztot alkotó „Teachers”-t, és nem utolsó sorban a crossover-tradíció hiteles továbbvivőivé avatják a bandát.

Szintén jamaikai motívumok hallhatók a nyitó „Roots In Stereo”-ban, míg az „On The Ground” kezdetben ijesztő gangsta-rap-jét a refrénben egy a cappella-szerű harmonizálás váltja fel és teszi az album egyik legemlékezetesebb nótájává.

Az első sláger, a „Goodbye For Now” megírásakor - vagy előtt - viszont mintha Avril Lavigne-nel adagolták volna túl magukat a fiúk, a refrén melódiája és összhangzatai olyannyira emlékeztetnek a kanadai pop-punk királynő dallamvezetésére és akkordmeneteire.

Ez utóbbit persze nem negatívumként említettem meg, hiszen Avril fülbemászó dalait ugyanúgy szívesen hallgatom , mint a Faith No More keményebb megnyilatkozásait, a P.O.D. pedig mindent egybevetve változatos, a műfajötvözés ellenére egységesen kemény lemezt hozott össze, mely irányt mutathat a további fejlődéshez, és nem csupán saját maguk, hanem általában a stílusirányzat képviselői számára.

Az együttes tagjai:
Paul „Sonny” Sandoval - ének
Jason Truby - gitár
Noah „Wuv” Bernardo - dobok
Mark „Traa” Daniels - basszusgitár

Közreműködik:
Joel Shearer - gitár
Glen Ballard - billentyűs hangszerek
Matisyahu - ének
Sick Jacken - ének
Boo-Yaa T.R.I.B.E. - ének
Suzie Katayama - cselló
Katy Perry - ének
Amy Terrin - ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Roots In Stereo
2. Lights Out
3. If You Could See Me Now
4. Goodbye For Now
5. Sounds Like War
6. On The Grind
7. This Time
8. Mistakes & Glories
9. Let You Down
10. Teachers
11. Strength Of My Life
12. Say Hello
13. Mark My Words

Diszkográfia:
Brown (1996)
Live at TomFest (1997 – élő)
The Warriors (1999 – EP)
Limited Edition Bonus EP (1999 – EP)
The Fundamental Elements Of Southdown (1999)
Satellite (2001)
Payable On Death (2003)
The Warriors, Volume 2 (2005 – EP)
Testify (2006)
Greatest Hits: The Atlantic Years (2006 – válogatás)