search icon


Hallgatnivaló



Hegedűs Tamás | 2007. 09. 02.

Dimmu Borgir: In Sorte Diaboli (CD)

A norvég black metal mozgalom talán leginkább támadott és kritizált, ugyanakkor általam leginkább tisztelt alakulata a Dimmu Borgir, amely újabb monumentális és gonosz metal alapművel jelentkezett...

Fekete Ádám | 2007. 09. 01.

Firebird: Hot Wings (CD)

Gondoltuk volna, hogy Bill Steer, aki többek között a világhírű grindcore banda, a Napalm Death gitárosa volt két évig, majd tíz évig a Carcass nevezetű death metál zenekarban zúzott, egyszer...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 29.

Neil Young: Live at Massey Hall 1971 (CD + DVD)

Az úgynevezett Woodstock-nemzedék zenészei közül számomra mindig is a kanadai születésű Neil Young volt a legnagyobb „sztár”.Az ő dalait tartom még ma is kellően kidolgozottnak és örökérvényűnek...

Fekete Ádám | 2007. 08. 28.

Joshua Redman: Back East (CD)

Miután Joshua Redman húzós, elektrifikált Elastic Band nevezetű formációjával 2002-ben és 2005-ben két igazán dögös lemezt rögzített jazz-funk stílusban, idén úgy határozott, hogy az...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 22.

John Philip Sousa: Hands Across The Sea – Marches (CD)

A könnyűzene valaha nem feltétlenül, legalábbis nem elsősorban a tánczenét jelentette. Ebbe a kategóriába tartozott sok dal, hangszeres fantázia, no meg parádékon elhangzó katonai muzsika...

Hegedűs Tamás | 2007. 08. 21.

Paradise Lost: One Second (CD)

A brit Paradise Lost egyike azon együttesnek, akik felelőssé tehetők a gótikus doom metal irányzat létrejöttéért. Korai albumaik saját idejükben még alapműnek és stílusteremtőnek számítottak....

Galamb Zoltán | 2007. 08. 20.

Ozzy Osbourne: Black Rain (CD)

Ozzy Osbourne lemezei különös, ambivalens érzéseket keltenek bennem. Ha nem is a kezdetektől fogva, a még Black Sabbathos Technical Extasy óta mindenképp furcsa kettősség jellemzi a hozzá fűződő...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 17.

Suzanne Vega: Beauty & Crime (CD)

Immár meglehetősen színes pályafutása során Suzanne Vega eljutott az urban folk – lesajnálóbb nevén „nagyvárosi nép(ies)zene” – balladai letisztultságától, szikár minimalizmusától...

Galgóczi Tamás | 2007. 08. 14.

Scorpions: Humanity – Hour 1 (CD)

Amikor megtudtam, ki lesz az album producere, megmondom őszintén, egyszerre örültem és féltem. Szemem előtt az 1989-es (micsoda év volt a metal zenében) Alice Cooper produktum lebegett, ami fantasztikusan...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 13.

Vékony Ildikó: With Mallets And Strings (CD)

Bachot ma már bármilyen hangszerrel lehet játszani? - hördülhetnénk fel a hír hallatán, hogy most egy cimbalmos tett kísérletet a barokk mester műveinek interpretálására. Hogy jön a magyar...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 11.

Pink Martini: Hey Eugene! (CD)

Ha egyszer gyertyafényes vacsorára szeretném elvinni újdonsült barátnőmet, valami igazán flancos étterembe, és megengedhetném magamnak (mint ahogy nem engedhetem, és persze új barátnőm se...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 09.

Edenbridge: The Chronicles Of Eden (2 CD)

Igazából sohasem értettem igazán, mire jók a válogatás lemezek, hacsak nem rakják tele őket korábban ki nem adott, ritka, vagy remixelt számokkal. Egy igazi gyűjtőnek persze mindent meg kell...

Galgóczi Tamás | 2007. 08. 08.

David Bowie: The Best of David Bowie 1980-1987 (CD+DVD)

Bár nem vitatom szerkesztőtársam véleményét David Bowie (1947. január 8.) korai munkásságának korszakos mivoltát illetően – személy szerint az 1980-as lemezénél kedveltem meg zenéjét,...

Galamb Zoltán | 2007. 08. 07.

George Frideric Handel: Organ Concertos, opp. 4 & 7 (2 CD)

Először az Op. 4 no. 6-os versenyművet hallottam életemben Handel kétkötetnyi orgona concertóiból. Marisa Robles hárfajátékával. Sokat elárul a darabról, hogy a hangszerváltás semmit nem...

Fekete Ádám | 2007. 08. 06.

John Zorn: Six Litanies for Heliogabalus (CD)

Egy ideje felhagytam a próbálkozással, hogy megszeressem John Zorn zenéjét. Csak és kizárólag a Masada formációval felvett albumait vagyok képes meghallgatni, igaz, mára már mind a tíz korong...

Hegedűs Tamás | 2007. 08. 04.

Type O Negative: World Coming Down (CD)

A világ egyik legdepressziósabb lemezének címét is elnyerhetné a brooklyni Type O Negative negyedik stúdióalbuma. A korábbi művek sötéten romantikus hangvétele után ezzel a koronggal egyenesen...