Az utóbbi néhány hónapban, ha fogalmazhatok így, sajátos módon utaztam vissza az időben. Miután tavaly elolvastam Dragomán Györgytől a Máglyát, ami számomra vita nélkül a 2014-es év magyar...
Vannak, akik tudnak jó verseket komponálni, vannak, akik remek regényeket írnak, míg másoknak a novellái feledhetetlenek. És van Tóth Krisztina, aki teljesen mindegy, melyik formát választja,...
Olykor elgondolkodom azon, hogy az életem bizonyos pontjain jól döntöttem-e. Hogy jól választottam-e, hogy jól cselekedtem-e, hogy megtettem-e azt, amit akkor és ott meg kellett tennem – és...
60 éve, 1955. március 10-én jelentette meg első könyvét a Magvető Kiadó. Hatvany Lajos Petőfi márciusa című történelmi regényét azóta 8616 másik kiadvány követte, amelyekből hat évtized...
Ha a tavalyi év legjobb, legemlékezetesebb és legfontosabb regényét kellene megneveznem, akkor – Závada Pál mamutkönyve, a Természetes fény ide vagy oda – nem mondanék mást, mint Dragomán...
Sok szempontból nagyon szerencsés korban élünk. Az ezredfordulón ugyanis újra divat lett a mese és a mesélés. Szeretjük a meséket. Gyógyítjuk magunkat vele. Tanulunk belőlük. Tanítjuk őket....
Van olyan, mikor az ember egész egyszerűen képtelen arra, hogy belefogjon egy kötet olvasásába: napokig, hetekig rakosgatja a könyvet egyik helyről a másikra; kerülgeti, nézegeti, beleolvas,...
A Dobozvárosért oda voltam, meg vissza, úgyhogy hatalmas – talán túlzott – várakozással vettem a kezembe az Óraverzumot. Kicsi híján a torkomon is akadt, mint egy nem nyelésre méretezett...
Úgy szeretném, hogy előbb utóbb mindenkinek legyen meg a maga Turi Tímeája. Nem a személy, nem is feltétlenül a kötetek, hanem az attitűd. Valahogy úgy, ahogy ő nyilatkozta egyszer Magritte...
Örömmel jelenthetem be, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is van új Cormac McCarthy könyv a magyar piacon, méghozzá ezúttal a Határvidék-trilógia zárókötete, A síkság városai jelent...
Ez a Szív nekem fáj. Úgy kezdődik, ahogy szeretem, abban a ritmusban, dallamban, vershatáron ívelődő mondatokkal, azokkal az elengedett kézzel bemutatott, csodálatos egyensúlyozásokkal a nyelv...
Eltelt jó pár év az utolsó Anna Gavalda-regény magyar megjelenése óta, és bizony ez a pár év nyomot hagyott – rajtunk, olvasókon, szereplőkön, hangulaton, tán nem tévedek nagyot, ha azt...
Sokszor járok úgy, hogy meggyőz a fülszöveg, viszont olyan már nagyon régen nem volt, hogy szabályos lelkesedést éreztem a sorok olvastán, ám most az F-fel mégis így jártam. A középszerűség...
Körülbelül egy hónapja jelent meg Dragomán György legújabb regénye, a Máglya, ami egyértelműen betetőzése az eddigi életműnek. Amíg a harminc éves kora előtt megjelent, A Pusztítás...
„Kibillent az elviselhetetlen normalitásból” – írja a hátsó borító, s hozzá összetevőként nőket sorol fel. Ingertől Gerdáig, Nyuszitól Berillig, Annától Deliláig igen sok női nevet...
„Jó ízlésű ember az én koromban már nem él” – írja Kertész Imre a regényt lezáró rövid elmélkedésben, és ezzel nagyjából összegzi az érzületet, amelyet a kötet egésze sugall....
