Jó másfél hónapja Previte hivatalos oldaláról letöltöttem az album első számát (The Ministry of Truth), és úgy a nyolcadik hallgatás után sem tudtam eldönteni, ez most akkor mi lesz. Előző...
Kis hazánk mindig is a végletek országa volt. Szinte felfoghatatlan ugyanis, hogy ugyanaz a kultúra, mely kitermelte a lakodalmas techno nevű iszonyatot, olyan világszép dolgokat is produkál, mint...
Egybehangzó szakértői, kritikusi és rajongói vélemények szerint a modern jazz John Coltrane A Love Supreme című albumával kezdődik, ennek okán pedig egyetlen gyűjteményből sem hiányozhat....
Amikor pár éve először láttam Diana Krall párizsi koncertjét, döbbenten ültem. Alig tudtam megállni, hogy egy-egy dalt ne játsszak le újra, és legalább egyszer egyvégtében nézzem meg a...
Már éppen kezdtem azt hinni, hogy lassan mindent meghallgattam, amit Hammondon játszottak, amikor beleakadtam Wayne Horvitzba, és az ő Zony Mash nevű bandájába. Ekkor már elkönyveltem magamban,...
Nehéz lenne kiemelni egy albumot, a legjobbat, Bensonnak a CTI-nál felvett lemezei közül. Elképesztő albumok álltak a háta mögött, amikor 1974-ben megjelent a Bad Benson, amely nemcsak a CTI-korszak,...
Bevallom, azt hittem, hogy Ellis Marsalisnak csak két zenész fia van: a trombitás Wynton és a szaxofonos Brandon. De nem. A Marsalis-klánnak van még két, eddig kevéssé ismert tagja: a dobos Jason...
Charlie Hunter egy dokumentumfilmben azt mondta, hogy a groove mindennél fontosabb. Jó dobos és ütőhangszeres nélkül a zene mit sem ér, az a lelke az egésznek. Ezért úgy érezte, hogy ha jó...
Valami történik Skandináviában. Még ha bűzlene, rendben van, de történik. Méghozzá komoly dolgok. Most például az, hogy a jelek szerint egy újabb énekesnő lép ki a félismeretlenség homályából:...
Tulajdonképpen a The Mars Volta új lemezéről akartam írni, de még mindig emésztem a Frances the Mute című albumot. Nem mintha a Puerto Rico-i Rodriguez szólólemezéről könnyebben menne az...
Most akkor hogy is van ez? Diana legutóbbi lemezével (The Girl in the Other Room) tudatosan kilépett eddigi imázsból, most meg visszatáncol a The Look of Love vonósokkal dúsított szvingelő melankóliájához?...
Mivel Mozart K. 466-os d-moll zongoraversenyét mindennél jobban szeretem, mi több, mániákusan gyűjtöm különböző előadók (Fischer Annie, Szvjatoszlav Richter, Chick Corea, Arturo Benedetti...
Soha eszembe nem jutott volna, hogy egyszer egy Bacharach lemezről írok. Semmi baj nincs vele, hisz a kifinomult jazz és pop egyik nagy alakja ő, aki most már idestova 40 éve folyamatosan írja a...
Amikor 1996-ban élőben láttam Ray Charlest, rögtön megértettem, miért hívják géniusznak. Benne nem zene volt, ő maga volt a zene. Igaz, negyven percet játszott csupán, de annak az erős félórának...
Én nem szeretem a free jazzt, semmilyen formájában. Ez a kijelentésem csak addig volt érvényes, amíg meg nem hallgattam a Song X-et. Pat Metheny jöhetett, de Ornette Coleman… Még azt a két...
Charlie Hunter ismét belecsapott gitárjának mind a nyolc húrjába. 1995 óta nem múlik el év, hogy ne jelentetne meg legalább egy, ha nem két albumot. Hol saját nevén, hol a T. J. Kirk kiváló...
